Stanisław Ignacy Witkiewicz (1885–1939)
Auteur de L'Inassouvissement
A propos de l'auteur
Œuvres de Stanisław Ignacy Witkiewicz
The Madman and the Nun and The Crazy Locomotive: Three Plays (including The Water Hen) (2000) 48 exemplaires
The Mother and Other Unsavory Plays: Including The Shoemakers and They (Mother & Other Unsavory Plays) (2000) 33 exemplaires
Avant-garde drama : Major plays and documents post World War I (1969) — Contributeur — 28 exemplaires
Narcotics: Nicotine, Alcohol, Cocaine, Peyote, Morphine, Ether Appendices (Image to Word) (2018) 20 exemplaires
The madman and the nun 4 exemplaires
Listy do żony. [T. 1], (1923-1927) 4 exemplaires
Teatr i inne pisma o teatrze (Dziela zebrane / Stanislaw Ignacy Witkiewicz) (Polish Edition) (1995) 4 exemplaires
Mr Price, or Tropical Madness and Metaphysics of a Two- Headed Calf (Routledge Harwood Polish and Eastern European… (2001) 3 exemplaires
Dzieła wybrane. [T.] 1, [T.] 2, [T.] 3, [T.] 4-5, 622 [Sześćset dwadzieścia dwa] upadki Bunga czyli Demoniczna… (1985) 3 exemplaires
Théâtre complet, tome I : La sonate de Belzébuth - La Mère - Le Petit manoir - Le Fou et la Nonne (2005) 3 exemplaires
Dziela wybrane-2 2 exemplaires
Dziela wybrane-5 2 exemplaires
Dziela wybrane-4 2 exemplaires
Dziela wybrane-1 2 exemplaires
Mątwa 2 exemplaires
Nowe formy w malarstwie i wynikające stąd nieporozumienia ; Szkice estetyczne - Dzieła zebrane. [T. 8] (2002) 2 exemplaires
La metafisica di un vitello a due teste 2 exemplaires
Staniław Ignacy Witkiewicz (1885 - 1939) Photographien ; [anlässlich der Ausstellung Stanisław Ignacy Witkiewicz… (2003) 1 exemplaire
Bez kompromisu : pisma krytyczne i publicystyczne 1 exemplaire
The Pragmatists 1 exemplaire
Rubieże przyjemności : seksualna niesubordynacja na obrzeżach amerykańskiej kinematografii (2014) 1 exemplaire
La nuova liberazione 1 exemplaire
Dramaty 1 exemplaire
Na przełęczy : wrażenia i obrazy z Tatr 1 exemplaire
Juliusz Kossak 1 exemplaire
Na przełączy 1 exemplaire
Na przełęczy. T. 2, Po latach 1 exemplaire
Szewcy (Wydanie z opracowaniem) 1 exemplaire
Spór o monadyzm : dwugłos polemiczny z Janem Leszczyńskim - Dzieła zebrane. [T. 16] (2002) 1 exemplaire
Het reglement van de portrettenfirma 1 exemplaire
Stücke 1 exemplaire
Étiqueté
Partage des connaissances
- Nom canonique
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Nom légal
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Autres noms
- Witkacy
- Date de naissance
- 1885-02-24
- Date de décès
- 1939-09-18
- Sexe
- male
- Nationalité
- Polen
- Lieu de naissance
- Warschau, Mazovië, Polen
- Lieu du décès
- Jeziory, Polesië, Polen (nu: Velyki Ozera, Oekraïne)
- Cause du décès
- suicide
- Professions
- playwright
novelist
painter - Relations
- Witkiewicz, Stanislaw (father)
Modrzejewska, Helena (godmother)
Malinowski, Bronislaw (friend)
Szymanowski, Karol (friend) - Organisations
- Imperial Russian Army
Membres
Critiques
Listes
Prix et récompenses
Vous aimerez peut-être aussi
Auteurs associés
Statistiques
- Œuvres
- 88
- Membres
- 765
- Popularité
- #33,261
- Évaluation
- 3.9
- Critiques
- 6
- ISBN
- 143
- Langues
- 11
- Favoris
- 9
No most gondolkodtam azon, miképp mondjam el, mi nem tetszett ebben a regényben, és arra jutottam, összefoglalom az első fejezetet, abból talán kiderül. Szóval. Atanazy, a jóképű lengyel értelmiségi megy az utcán. Atanazyról tudni kell, hogy igazán és elképesztően szerelmes menyasszonyába, Zosiába, aki egy lenszőke lengyel lány, egy olyan igazi lengyel lány, aki nem különösebben okos, de legalább lengyel, és legalább lány. Némiképp bonyolítja a helyzetet, hogy Atanazy most éppen Helához, a „gazdag, ordenáré zsidónőhöz”* tart, hogy magáévá tegye, mert Atanazy filozófus lélek, aki mintegy filozófiailag eldöntötte, hogy a Zosia iránt érzett szerelmét csak azzal teljesítheti ki, ha megdug egy csábos és túlművelt szemitát. Vagy valami ilyesmi. Miután végigmonologizálja nekünk az odautat, megérkezik, és kihajítja a hölgy budoárjából az ott tartózkodó Prepudrech herceget (hülye lengyel nevek... hívjuk inkább Kubának, könnyebb lesz úgy az élet), aki ki is hívja párbajra... de ez a következő fejezet témája lesz, ne ugorjunk előre. Miután ilyetén módon megteremti az édes kettes lehetőségét, a fiatalember meggondolja magát, és mégis inkább Proustról kezd fecserészni a nőnek, aki unja ezt (a helyében én is unnám), szóval a vége mégis az, hogy dugnak. De hogy Hela dugta meg Atanazyt, vagy Atanazy Helát, az nem igazán világos.
Mert. Közben. Állandóan. Dumálnak.
Filozofálnak. Monologizálnak. Dialogizálnak. Trialogizálnak. Satöbbi.
Érteni vélem, mit akar W. Hogy miért tömi tele a regényteret egzaltált primadonnákkal, akik bámulatos érzelmi salto mortalékkal kápráztatják el lépten-nyomon a nagyérdeműt, és ezeket folyton hosszasan elemzik, kommentálják is, egyfajta Bergsonnal felhabart konyhafilozófiát eszkábálva még abból a kérdésből is, hogy milyen alsóneműt vegyenek fel aznap. Értem, hogy miért néz ki úgy az összes szereplő, mint önmaga démonira hangolt karikatúrája (elég csak Sajetan Tempére, a karizmatikus kommunistára, vagy Restly tisztelendőre, a hasonlóan karizmatikus szerzetesre gondolni). W. alighanem úgy véli, hogy a széteső világ egzaltáltságát a szereplők egzaltáltságán keresztül kell bemutatni – de valahogy az a benyomásom, nem annyira a világ esett szét itt, hanem a szerző. Néha olyan a szöveg, mint egy irodalmi epilepsziás roham.
Különös élmény volt figyelni olvasás közben azt, ahogy a markáns szimpátiamennyiségem hogyan olvad el olvasás közben. Nem mondom, hogy nem maradt belőle semmi – mert így a kötet végével is érzek valamennyi tiszteletet W. céljaival, és a megvalósítás merészségével kapcsolatban. Tetszett például, ahogy a szerző indulatosan elveti a „hagyományos” regényírás eszközeit, veszettül keresi az új formákat, az új megközelítéseket. Csak hát miért nem némák legalább a szereplők? Legalább egy-kettő?
* Tépelődtem rajta, nevezhetem-e Witkiewiczet antiszemitának. Az biztos, hogy izraelita szereplőinek ábrázolásakor nem spórol a kategorikus megállapításokkal: úgy mutatja be őket, mint egyfajta démoni deviánsokat. (Mintha észre se venné, hogy lengyelei is éppoly deviánsak, mint izraelitái, csak devianciájukban van valami katolikus jelleg.) Feltételezem, a kor kontextusában ez bizonyára lágyabban hatott, de nekem időnként kellemetlen lett a szájízem tőle.… (plus d'informations)