Cliquer sur une vignette pour aller sur Google Books.
Chargement... The Ghost Writer (1979)par Philip Roth
Chargement...
Inscrivez-vous à LibraryThing pour découvrir si vous aimerez ce livre Actuellement, il n'y a pas de discussions au sujet de ce livre. aucune critique | ajouter une critique
Appartient à la sérieZuckerman Bound (1) Appartient à la série éditorialeMeulenhoff editie (632) Volk und Welt Spektrum (167) Est contenu dansContient une étude dePrix et récompensesDistinctionsListes notables
The ghost writer introduces Nathan Zuckerman in the 1950s, a budding writer infatuated with the Great Books, discovering the contradictory claims of literature and experience while an overnight guest in the secluded New England farmhouse of his idol, E.I. Lonoff. At Lonoff's, Zuckerman meets Amy Bellette, a haunting young woman of indeterminate foreign background who turns out to be a former student of Lonoff's and who may also have been his mistress. Zuckerman, with his active, youthful imagination, wonders if she could be the paradigmatic victim of Nazi persecution. If she were, it might change his life. --From publisher description. Aucune description trouvée dans une bibliothèque |
Discussion en coursAucunCouvertures populaires
Google Books — Chargement... GenresClassification décimale de Melvil (CDD)813.54Literature English (North America) American fiction 20th Century 1945-1999Classification de la Bibliothèque du CongrèsÉvaluationMoyenne:
Est-ce vous ?Devenez un(e) auteur LibraryThing. |
Roth kisregénye a Zuckerman-univerzum fénypontja: tömör, mégis sokrétű, kerek egész, mégis nyitott szöveg. Az ifjú Zuckerman megérkezik példaképéhez, Lonoff-hoz, a nagy íróhoz, azzal a szent céllal, hogy tanítványául szegődjön. Csakhogy az írók nem Yodák – nem igazán illenek be ebbe a mester-padavan viszonyrendszerbe. Például nem annyira érdeklik őket a tanítványok (pláne a hímneműek), sokkal inkább saját problémáik (köztük a nőnemű tanítványok), amelyeket megpróbálnak művészetté absztrahálni. De ne higgyük, hogy a reménybeli tanítványok jobbak lennének: valójában ők se mestert keresnek, hanem élményt – olyan eseményeket, amelyek jól mutatnak saját fejlődésregényükben. Igazi kis paraziták, még ha nem is tudnak róla – csak azért törleszkednek, hátha lepottyan a Nagy Író asztaláról egy morzsa, amin saját múzsájuk dagadtra hízhat. Roth tökéletes kis kamaradrámája szűk 24 órába sűrítve tálalja a nagy kérdéseket az írók feladatáról, az alkotás születéséről, emberi kapcsolatokról és zsidóságról – a roth-i önirónia talán legsziporkázóbb megnyilvánulása.
(Második olvasás, a nagy Zuckerman-könyvben már találkoztam vele vagy tíz éve, de kezembe hullott tegnap, és kellőképpen rövid és kellőképpen jó ahhoz, hogy most újraolvassam.) ( )