Critiques
Ce site utilise des cookies pour fournir nos services, optimiser les performances, pour les analyses, et (si vous n'êtes pas connecté) pour les publicités. En utilisant Librarything, vous reconnaissez avoir lu et compris nos conditions générales d'utilisation et de services. Votre utilisation du site et de ses services vaut acceptation de ces conditions et termes.
Akkor most az előző bekezdést ellensúlyozzuk kicsit némi objektivitással: a történettel. Hiszen mi objektívebb az irodalomban a tartalomismertetésnél? Egyáltalán: mi más objektív benne? (Sőt, van úgy, hogy az se.) Aatos Näveri igen habókos fazon, és egyben pszichológus. (Hogy a két adat összefügg-e, az már kívül esik az objektivitás hatósugarán.) Vele történnek mindenféle kalamajkák, leginkább az, hogy megházasodik, majd lesz egy gyereke, akit aztán a maga habókos módján próbál felnevelni*. Ebből aztán mindenféle mókák keletkeznek, amin időnként el lehet mosolyodni.
És most egy baljós kanyarral vissza a szubjektivitásba: a magam részéről különösen Larni figuráit tartottam sokra, groteszk jellemei valóban szórakoztatóak tudnak lenni. Nagyon el tudtam képzelni őket mondjuk a Katona színpadán egy-egy potens színészünk megformálásában. Aztán valóban vannak vicces viccek meg beszólások benne, de némelyiket mintha már hallottam volna – feltételezzük a legjobbat: ebből a könyvből szűrődtek ki a köztudatba. Ami nem annyira tetszett, az az, hogy Larni szereplői mintha nem cselekednének mindig következetesen, úgy, ahogy azt jellemük megkívánja – inkább csak írói utasításokat teljesítenek. Nem élnek, na. Nem valódiak. Ebből fakad, hogy Az elsőszülött-et végig olyan szövegnek érzékeltem, amivel elbíbelődhet ugyan az ember, sőt: somolyoghat is rajta párat, de összességében nem áll össze organikus egésszé, így feledhető marad.
* Mondjuk számomra az se szimpatikusabb, ahogy asszonya viselkedik a kissráccal, de ezt ne is feszegessük. Mert ha feszegetjük, még kilyukadok oda, hogy szerintem mit akar üzenni Larni ezzel a könyvvel, és az nem tetszik.