Elena FavilliCritiques

Egyszerre olvastam az eredetivel, mert úgy alakult, hogy mindkettő megvolt, és kíváncsi voltam a fordítás milyenségére, mint mindig. A magyar szöveg szóhasználatát általában bonyolultabbnak éreztem, mintha eggyel nagyobb korosztálynak szólna, mint az angol. Sokszor találtam árnyalatnyi vagy hangulati különbségeket, de voltak konkrét tévedések is*, illetve több olyan eset, hogy kijavították az eredetit**. (Talán érdemes lett volna legalább a könyv végén felsorolni, hogy miket javítottak, mert jogos volt ugyan, de ez így nem „csak” fordítás. Felnőtteknek szólóban valószínűleg úgy hagyták volna, lábjegyzetben javítva.) Legtöbbször a képre írt idézetek csúsztak el, akár csak azzal, hogy egy pozitív üzenetet csupa negatív szóval sikerült átültetni a magyarba. Ugyanakkor az „Earth's blue heart” és a „Föld kék szíve” is egész más hangulatú, pedig ugyanazt jelenti. A szerzőkről szóló résznél volt, amit lespóroltak, de volt, hogy hozzáírtak. Az eredeti könyvvel kapcsolatosan az angol kiadásánál, illetve onnan lefelejtettem, hogy ezt a keresztnév szerinti ábécébe rendezést nem értem. A támogatókat sikerült rendesen, vezetéknév szerint.

* pl. Florence Nightingale-t „Firenze olasz nevéről – Florence-nek nevezték el”. Nem, a Firenze az olasz neve, a Florence az angol. A „sell you into marriage” sem egyszerűen „férjhez adunk”, hiába derül ki később, hogy miről van szó.
** A Brontë nővéreknél például egy összesített kb évszám van az eredetiben, a magyarban pedig pontosan felsorolják őket. Illetve kijavították a Görögországba elhelyezett Hüpatia származási helyét Egyiptomra, mondjuk a szövegből is kiderült, az (is) az eredeti hibája volt. Olyan is volt, hogy egy asztrofizikus „back in Florence”, azaz „visszatért Triesztbe” – de tényleg az utóbbi helyen lett az obszervatórium vezetője.

Nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek, hogy kevésbé „várjuk a fehér lovon a herceget” típusú példaképeket adjanak a gyerekeknek, hogy lebontsuk azt, hogy valamihez csak a fiúk értenek vagy csak ők alkalmasak rá. (Épp űrhajósnak készült beöltözni a kislányom, hát kerestünk neki benne egy űrhajóst.) A folytatást még nem láttam, a magyar változatba már belekezdtem, arról majd ott, de egyelőre úgy látszik, javított ennek a könyvnek a hibáin. Ennek a fordításáról pedig amott. Sőt, ha minden igaz, készül a fiús változat is, aminek szintén nagyon örülök. Voltak, akik eleinte azt mondták, hogy azt minek, ott vannak az összes történelemkönyvben. Hát.. khm.. nem. Szóval várom a lázadó fiúkat.

Az illusztrációk nagyon érdekesek, nekem tetszik, hogy ilyen sokszínű a kötet, viszont a gyerekek a képek alapján választottak, és volt, akit egyszerűen nem voltak hajlandók meghallgatni, mert nem tetszett nekik a kép.

Maguk a történetek nagyon-nagyon rövidek. Túl. Elkezd gombolyodni valami, aztán besűrítjük, ami fontos, és vége. Illetve a végét nem egyszer elhallgatják. Sokszor elvenné az inspirációt a hős volt, küzdött, harcolt az igazságért aztán meggyilkolták befejezés, értem, és nem arra akarják kihegyezni, hogy legyél te is híres halott, de nekem nyilván volt hiányérzetem. Nem annyira mesék, inkább csak elindítanak egy közös utánajárást, beszélgetést.

Örültem a transznemű kisgyereknek is, hogy ismét megbeszélhettük, van olyan, aki ellenkező nemű testbe születik. Szó esik a depresszióról is, és a legkülönfélébb hendikepekről, amelyeket mégis le tudtak küzdeni (a depressziót, azt nem. De írja is, hogy ma már van mód kezelni.).

Voltak viszont olyan esetek, ahol legalábbis megkérdőjelezhető az üzenet, pl. azért kell tisztelni és szeretni a vadállatokat, mert cukik. És csak úgy fog, és elhoz az erdőből egy pandabébit… ööö… Nekem a Williams-nővérek sztorija is inkább azt mondja, hogy apa addig tolta rajtuk keresztül a saját álmát, míg egyáltalán nem állt másból az életük, és a legjobb teniszezők lettek. Lehet, majd egyszer megírják, hogy ők hogy élték meg mindezt. Illetve egy tornász nagyon szépen elmondja, hogy nem az érem számít, hanem hogy kihozza magából a legtöbbet, ezután pedig megtudjuk, hogy öt érmet nyert az olimpián. Komolyan, én kihagytam volna. Az üzenet itt szuper volt, ha akarom tudni, utánanézek, hogy nyert-e érmet.

Mindenesetre fontos, még szükség van az ilyen könyvekre, hogy ne csak azt hallják, amikor olyasmi hangzik el egy iskolás anyuka szájából a nyöszörgő fiát oltandó, hogy „ne legyél már lány!”.

I loved this book! It has so many great stories of inspiring women. I kept going to Google to learn more about each one. The artwork is beautiful, too. I love that all of the illustrators are also women and that there is such a beautiful diversity of styles.

I read a dozen of the stories to my 3-year old nephew, and he loved them. He kept asking me to read more!

Oversimplistic and boring.

Ho preso il secondo volume delle Storie della buonanotte per bambine ribelli anche se il primo non mi era piaciuto granché perché ero curiosa di vedere se c’erano stati dei miglioramenti dal mio punto di vista. La risposta è stata negativa: il secondo volume è uguale al primo, solo con cento biografie diverse. Quindi la buona notizia è che, se vi è piaciuto il primo, vi piacerà anche questo; in caso contrario, meglio lasciar perdere.

Dal punto di vista grafico è anche questo un signor libro, con la sua bella copertina morbidosa che passerei ore a tocchicciare e con le illustrazioni delle varie artiste, tutte molto belle. In più, è stato aggiunto un glossario con i termini più difficili per il pubblico più giovane, termini che sono stati evidenziati all’interno delle storie.

Devo dire che questo secondo volume mi ha un po’ annoiato: nonostante queste brevi biografie raccontino di imprese, scoperte e coraggio straordinari, le ho trovate molto piatte e poco appassionanti. Alcune sembrano proprio un elenco della spesa (ha fatto questo, poi quest’altro e infine quest’altro ancora), altre sembrano pagine di Wikipedia, di quelle con l’avviso che si tratta solo di un abbozzo. Non proprio quelle che si definiscono letture avvincenti…

Storie della buonanotte per bambine ribelli non ha ormai bisogno di presentazioni: il progetto, nato per insegnare alle bambine che anche loro possono aspirare a fare grande cose tramite il racconto delle vite di cento donne coraggiose, ha suscitato grande entusiasmo e ha raccolto oltre un milione di dollari su Kickstarter, diventando uno dei libri più finanziati grazie al crowfunding. L’otto marzo scorso è arrivato anche in Italia e da due mesi è nella classifica dei libri più venduti.

Sicuramente il successo di questo libro dimostra una vera e propria fame di rompere gli stereotipi di genere: non ne possiamo davvero di più di gente che ci dice cosa possiamo o non possiamo fare e di “tornare in cucina” perché le donne non hanno mai fatto niente di rilevante.
Ero quindi molto contenta quando sono riuscita a metterci le mani sopra non appena la mia biblioteca l’ha acquistato: con la sua copertina morbidosa, poi, e le splendide illustrazioni ha fin da subito scatenato la feticista del libro che è in me. Tuttavia, leggendolo, mi sono resa conto che non è tutto oro quello che luccica.

Sono certa che sappiate delle critiche che ha sollevato: Michela Murgia si è lamentata del titolo che ne fa un libro indirizzato solo alle bambine, della eccessiva banalizzazione dei contenuti e complessità di linguaggio e di come è stata descritta Virginia Woolf e dell’inserimento di Margaret Thatcher.

Per quanto mi riguarda, sono molto d’accordo con Murgia sul titolo e anche sulla perplessità su come sono state tratteggiate alcune figure. Infatti, non mi pare il caso di festeggiare se l’imperatrice giapponese Jingū ha invaso la Corea. Mi direte: ma Jingū è vissuta nel II secolo, le cose allora erano diverse, oggi sappiamo che la guerra di aggressione è sbagliata, indipendentemente dal genere di chi la scatena. Sì, lo sappiamo noi adulti: ma un/a bambino/a ha gli strumenti per capirlo da solo/a, leggendo la storia che presenta Jingū in una luce positiva, come aggredire un altro Paese solo perché si è abbastanza forti da poterlo fare sia una dimostrazione di valore?

Le storture proseguono quando si parla di alcune donne che per realizzare i propri progetti hanno dovuto vestirsi da uomo (come Hatshepsut) oppure avere la benedizione (che suona un po’ troppo come “chiedere il permesso”) di qualcuno, troppo spesso il padre o il marito (come Alfonsina Strada o le sorelle Williams). Sarà storicamente accurato, ma il messaggio che trasmette è più quello della necessità di adattarsi in qualche modo alle regole che un gruppo di uomini ha stabilito per tutti/e che non quello di sovvertire quelle stesse regole, smascherandone l’iniquità e il sessismo.

Sto cercando il pelo nell’uovo? Forse. Ma ricordiamoci che raccontare a una bambina la storia di Alek Wek, dove a un certo punto si dice che un talent scout le propose di diventare una modella e che sua madre non voleva saperne, ma che alla fine questa cedette alle pressioni dell’uomo, senza che si faccia cenno a cose ne pensasse Alek, è insegnarle che il suo consenso non è importante di fronte ai desideri degli altri. Visto che ancora i “no” delle donne vengono presi per “sì” nascosti, direi che non si è mai troppo severi nel ricordare l’importanza del consenso.

In definitiva, sconsiglio questo libro? Nì, nel senso che consiglio ai genitori di leggerlo ai propri figli e alle proprie figlie, spiegando loro cosa c’è che non va in alcune di queste storie. Potrebbe essere un buon modo per iniziare ad aguzzare la loro vista e insegnare loro a riconoscere il sessismo anche laddove è più nascosto.

My heart swelled with pride as I read each woman's brilliant and highly encouraging journey. A highly motivating and positive read.

I did quite enjoy this book, especially how a lot of the entries are from more modern women, as in they lived within the last 300 years. There were lots of women I didn't know in addition to the more famous ones I did know, and I was surprised at some of the actually modern (as in still living or recently deceased) women who were included. I'm not sure I've seen many other books of this type include so many living women, so that was a nice inclusion. I also loved how each woman got a full-page artwork, even though I feel some of the artwork isn't as flattering as others are. This is definitely a great book for young kids, so parents, check it out!

Vaihtelua niille iän ikuisille prinsessoille. Aion todellakin suositella ihan kaikille.

Egyszerre olvastam az eredetivel, mert úgy alakult, hogy mindkettő megvolt, és kíváncsi voltam a fordítás milyenségére, mint mindig. A magyar szöveg szóhasználatát általában bonyolultabbnak éreztem, mintha eggyel nagyobb korosztálynak szólna, mint az angol. Sokszor találtam árnyalatnyi vagy hangulati különbségeket, de voltak konkrét tévedések is*, illetve több olyan eset, hogy kijavították az eredetit**. (Talán érdemes lett volna legalább a könyv végén felsorolni, hogy miket javítottak, mert jogos volt ugyan, de ez így nem „csak” fordítás. Felnőtteknek szólóban valószínűleg úgy hagyták volna, lábjegyzetben javítva.) Legtöbbször a képre írt idézetek csúsztak el, akár csak azzal, hogy egy pozitív üzenetet csupa negatív szóval sikerült átültetni a magyarba. Ugyanakkor az „Earth's blue heart” és a „Föld kék szíve” is egész más hangulatú, pedig ugyanazt jelenti. A szerzőkről szóló résznél volt, amit lespóroltak, de volt, hogy hozzáírtak. Az eredeti könyvvel kapcsolatosan az angol kiadásánál, illetve onnan lefelejtettem, hogy ezt a keresztnév szerinti ábécébe rendezést nem értem. A támogatókat sikerült rendesen, vezetéknév szerint.

* pl. Florence Nightingale-t „Firenze olasz nevéről – Florence-nek nevezték el”. Nem, a Firenze az olasz neve, a Florence az angol. A „sell you into marriage” sem egyszerűen „férjhez adunk”, hiába derül ki később, hogy miről van szó.
** A Brontë nővéreknél például egy összesített kb évszám van az eredetiben, a magyarban pedig pontosan felsorolják őket. Illetve kijavították a Görögországba elhelyezett Hüpatia származási helyét Egyiptomra, mondjuk a szövegből is kiderült, az (is) az eredeti hibája volt. Olyan is volt, hogy egy asztrofizikus „back in Florence”, azaz „visszatért Triesztbe” – de tényleg az utóbbi helyen lett az obszervatórium vezetője.

Nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek, hogy kevésbé „várjuk a fehér lovon a herceget” típusú példaképeket adjanak a gyerekeknek, hogy lebontsuk azt, hogy valamihez csak a fiúk értenek vagy csak ők alkalmasak rá. (Épp űrhajósnak készült beöltözni a kislányom, hát kerestünk neki benne egy űrhajóst.) A folytatást még nem láttam, a magyar változatba már belekezdtem, arról majd ott, de egyelőre úgy látszik, javított ennek a könyvnek a hibáin. Ennek a fordításáról pedig amott. Sőt, ha minden igaz, készül a fiús változat is, aminek szintén nagyon örülök. Voltak, akik eleinte azt mondták, hogy azt minek, ott vannak az összes történelemkönyvben. Hát.. khm.. nem. Szóval várom a lázadó fiúkat.

Az illusztrációk nagyon érdekesek, nekem tetszik, hogy ilyen sokszínű a kötet, viszont a gyerekek a képek alapján választottak, és volt, akit egyszerűen nem voltak hajlandók meghallgatni, mert nem tetszett nekik a kép.

Maguk a történetek nagyon-nagyon rövidek. Túl. Elkezd gombolyodni valami, aztán besűrítjük, ami fontos, és vége. Illetve a végét nem egyszer elhallgatják. Sokszor elvenné az inspirációt a hős volt, küzdött, harcolt az igazságért aztán meggyilkolták befejezés, értem, és nem arra akarják kihegyezni, hogy legyél te is híres halott, de nekem nyilván volt hiányérzetem. Nem annyira mesék, inkább csak elindítanak egy közös utánajárást, beszélgetést.

Örültem a transznemű kisgyereknek is, hogy ismét megbeszélhettük, van olyan, aki ellenkező nemű testbe születik. Szó esik a depresszióról is, és a legkülönfélébb hendikepekről, amelyeket mégis le tudtak küzdeni (a depressziót, azt nem. De írja is, hogy ma már van mód kezelni.).

Voltak viszont olyan esetek, ahol legalábbis megkérdőjelezhető az üzenet, pl. azért kell tisztelni és szeretni a vadállatokat, mert cukik. És csak úgy fog, és elhoz az erdőből egy pandabébit… ööö… Nekem a Williams-nővérek sztorija is inkább azt mondja, hogy apa addig tolta rajtuk keresztül a saját álmát, míg egyáltalán nem állt másból az életük, és a legjobb teniszezők lettek. Lehet, majd egyszer megírják, hogy ők hogy élték meg mindezt. Illetve egy tornász nagyon szépen elmondja, hogy nem az érem számít, hanem hogy kihozza magából a legtöbbet, ezután pedig megtudjuk, hogy öt érmet nyert az olimpián. Komolyan, én kihagytam volna. Az üzenet itt szuper volt, ha akarom tudni, utánanézek, hogy nyert-e érmet.

Mindenesetre fontos, még szükség van az ilyen könyvekre, hogy ne csak azt hallják, amikor olyasmi hangzik el egy iskolás anyuka szájából a nyöszörgő fiát oltandó, hogy „ne legyél már lány!”.

inspiring & entertaining.

Another really good instalment of Rebel Girls. I’m going to be critical because I can and because why not try to make things the best they can be? There seemed to be a lot of American women included in this books and it would have been nice to see more women from countries who are less prominent or well known. While American women are as badass as he rest, this book should use the opportunity to shine a light on more women whose stories are less well known. My only other wish is that the stories glossed a little too much over some of the hardships the women faced. Even young children deserve to know the full setbacks some of these women faced and to be given to opportunity to be righteously angry about it. But otherwise another fantastic instalment.

Good Night Stories for Rebel Girls is exactly what it says on the tin. This book contains 100 short stories each about a wonderful woman who defied gender and society expectations to to live their dreams (spoilers - none of those dreams involved being rescued by a man). These women come from all across the world and from throughout time, which means that there will be a rebel role model in there for every little girl. Each woman is illustrated by one 60 female artists who are also from across the globe. This book is not just a celebration of women, but also of diversity and coming together to tell amazing stories.

This book really has no age limit. While aimed at younger children, I enjoyed and was inspired by it and am in my early 20s. It can also be inspiring for those who aren't girls as well - children and adults of any gender can appreciate the messages of standing up for what you believe in and being who you are. The stories are written simply enough that children as young as 5 can be read them and enjoy them - any truly harsh or violent details are softened so as not to upset a younger reader. But for us older readers this prompts us to do our own research into the lives of these great women.

Everyone should read this book. Buy this for your daughters, buy it for the other women in your life, buy it for your sons, buy it for all your children and family members, and most definitely buy it for yourself.

Organized alphabetically by first name, this collection features women with a huge range of identities and careers: activist, aviator, empress, president, queen, inventor, writer, mathematician, supermodel, surgeon, director, ballerina, spy, Supreme Court justice, painter, pirate, doctor, astronomer...the list goes on. Each subject receives a double page spread, with text on one page and a stylized portrait and a quote on the other.

this is very inspiring. i only knew of a handful of these women, and while there is a lot more to learn about each of them, this is an excellent start. i'm sure i missed a great deal by listening to the audio and not seeing the illustrations, but the content was great.

i was especially moved by josephine baker, who i'd heard of as an entertainer but never knew for what she should be known for (activism, fighting nazis - she totally charmed them, even as a black woman!).

i also can't believe i didn't know - wasn't taught, at photography school for fuck's sake (although maybe i forgot?) - that robert capa was the alias of a man and woman photography team, making gerda taro one of the first female war photographers.

This book is filled with over 100 biographies of extraordinary women from the past and present. Filling readers with wonder and a burning curiosity to know more about each hero. Each woman's story is accompanied by a full-page, full-color portrait that captures her rebel spirit.

GIFT?

I think the concept is great and the illustrations are absolutely stunning, but the actually writing made me cringe. It was just so bad. Like the actual creation of sentences was bad. Others have pointed out that the authors emphasized random facts over really interesting things and had weird viewpoints about certain figures. It felt like not a lot of research was done in some cases which is such as shame.

I was hoping to buy it for my classroom library, but the quality of writing is below what I would consider having my in my classroom. Instead I'll go and buy books about the individual women in the book instead.

#100ImmigrantWomen #NetGalley
I got the e-arc through Netgalley for an honest review. Yes, it is my first Rebel Girls book, and I would do my best to read the other series's other books.
There were a couple of women in the book that I knew about them. The book is very informative; it takes different women from different eras worldwide and showcases different ethnicities, nationalities, and religions.
The 100 immigrant women and many more did, do, and will continue doing more for a better future for humanity.
This volume focuses on immigrant women who left their birth country and moved elsewhere for some reason or another. Some did it out of necessity, others just because they were looking for new opportunities. The formatting feels a bit off in the Kindle version, but I am sure the hardcover will be beautiful to read. A nice book to read for inspiration.

I love everything that Good Night Stories for Rebel Girls create! The books are fabulous as is their podcast and this book is no different. 100 inspirational women from all over the world who have immigrated at some point during their lives for various reasons are showcased wonderfully here. From different points in time, careers, and cultures these women are sure to inspire and become a heroine for a rebel girl. Each woman is uniquely illustrated by female illustrators from around the world and the artwork is stunning!

This was simply beautiful and an absolute must-read.

We have a 3.5 year old and this is currently her favorite book. She calls it the book with "the ladies" and "reads" it on her own by flipping through the pages. It's her new favorite bedtime book and we read one or two stories at bedtime each night. A huge, fantastic success.

I enjoyed this more than I expected to. The entries are uneven- some are surprisingly overly simplistic- but most will pique your interest. That is really my biggest issue: there are no citations, source notes, or suggestions for further reading. When each woman gets 3 paragraphs, you do your readers a service by pointing them to more.