Géza CsáthCritiques

Korunk olvasója, aki az utóbbi éveken egyre inkább rászokott az intimebb műfajok élvezetére, ezzel a muvel egyszerre kap a kezébe egy valóságos szexregényt, egy freudi indíttatású, pszichikai megalapozású lélekelemzést, s mindemellett egy hallatlanul fontos irodalmi dokumentumot. Ez a napló csaknem két emberöltő óta forgott titokban az 1988-as első megjelenéséig. Lehet ennek oka a szerelmi jelenetek orvosi pontosságú frivolitása, sőt könyvelőket megszégyenítő számszaki összegzése, de legalább annyira félelmetes annak ábrázolása, hogy egy narkomániás mint éli hétköznapjait, folytatja keserves küzdelmét az édes-gyilkos méreggel.

Stubnyafürdő és a budapesti Moravcsik-klinika orvosaként működő író följegyzései szinte a művek alkotójától idegen, arra miben sem hasonlító embert mutatnak, egyre jobban eltorzuló alkatát, veszendő lelkét idézik meg, aki mintegy sportteljesítményként méri a nők körében nemi aktussal betetőződő hódításait, s gondosan számon tartja, hol, mikor, milyen mennyiségű kábítószert fecskendezett az ereibe, azután milyen drasztikus fogyó- és hízókúrákkal igyekezett valamiképp fönntartani egyre jobban megrendülő egészségének legalább a látszatát.

"Az új kiadás aktualitását az adja, hogy két igen fontos, időközben előkerült, eddig publikálatlan résszel egészült ki az 1913-as napló. Most már pontosan tudjuk, hogyan teltek-múltak Csáth napjai a Liget Szanatóriumban, mert ebből a kiadásból kaphatunk első ízben teljes képet a hetvennapos kúra lefolyásáról. Belefeledkezve a naplóba, megdöbbenve, már-már rettegve látjuk, hogy alapjában véve mennyire Csáth Géza képére formált minket ez a század, hisz e napló-kórkép nélkül is ezrek és tízezrek gondja lett a kilátástalan birkózás, a lemondás a buvös szerről, fel-fellobbanó, de sohasem igazi reménnyel.

Ilyenkor ölünkbe eresztjük a könyvet, s arra gondolunk, hogy a legigazibb, legérdekfeszítőbb, félelmetesen szép regényeket mégiscsak az élet írja.
Tartalom

Feljegyzések az 1912. évi nyárról

Morfinizmusom története

Új naplórészletek. 1. rész Új naplórészletek.

2. rész Ami a naplóból kimaradt... (Dér Zoltán)

A szerkesztő megjegyzése (Hunyadi Csaba)"

http://www.lazikiado.hu/lazi-konyvek/konyv/naplo-1912-1913-csath-geza/

Egy ​tragikus életű s ma már szinte elfeledett novellista tömör, félelmetes életművének legjavát tartalmazza ez a gyűjtemény Illés Endre válogatásában; Csáth Gézáét, aki fél évszázaddal ezelőtt a modern magyar próza egyik nagy előfutára és megújítója volt. Jelentkezése az irodalomban, amely a Nyugat indulásával egy időre esett, a kölyök Rimbaud indulására emlékeztet. Korán kibontakozó, tékozlóan gazdag, sokoldalúan színes tehetség volt, aki az írás mellett remekül rajzolt, festett, hegedült, zongorázott és zenét is szerzett (ő írta annak idején a Nyugatban Bartókról és Kodályról az első elismerő kirtikákat, s húszéves fejjel, harmadéves medikusként olyan feledhetetlen remekművét, mint az Anyagyilkosság. Aztán bekövetkezett tékozló és mohó életének végzetes találkozása a morfiummal, amely fiatalon elroncsolta gazdag tehetségét, elpusztította az új magyar irodalomnak talán legmerészebb ihletőjét, kinek műveiből az irodalmi rokonság szálai Kosztolányi Dezsőhöz és Karinthy Frigyeshez éppúgy elvezetnek, mint Nagy Lajoshoz vagy Ady Endréhez.
Ez a gyűjtemény tartalmazza Csáth Géza életművének színejavát. A válogatás munkája az írónak életében megjelent hat kötetére alapozódott (A varázsló kertje (1908), Az albíróék (1909), Délutáni álom (1911), Janika (1911), Schmith mézeskalácsos (1912), Muzsikusok (1913), de a gyűjtemény tizenhat olyan elbeszélést is tartalmaz, amely ebben a kötetben lát először napvilágot. A Pál és Virgina, Hétfő, Jutalom, Ismeretlen házban, Történet egy gyógyszerészettan-hallgatóról, A kút, Egyiptomi József, Tálay főhadnagy, „Souvenir”, Dénes Imre c. elbeszéléseket korabeli napilapokból (Budapesti Napló, Pesti Napló, Népszava, Világ) és irodalmi folyóiratokból (A Hét, Nyugat, Esztendő) gyűjtötte össze a sajtó alá rendező; az Elfeledett álom, Katonai behívó, A kis Emma, Kisfiúk, Vasút, A kis varrólány vasárnapja c. elbeszélések pedig az író hagyatékából kerültek elő.
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964

Belebújni egy ember bőrébe, úgy, hogy rajtunk más "ruha" van, más kor, eltérő életkor, nagyon különböző tapasztalatok. Megérteni az embert, a gondolatait, a viszonyait - vagy éppen elutasítani az elfogadhatatlant. Vajon a számunkra milyen helyzetet hoz a sors és hogyan tudjuk megoldani?

Különleges történetek és hangulatok, mesebeli tájak és érdekes szereplők. Magával ragadó és az ember tudatában mindig ott figyel, hogy aki írta, milyen személyiség volt, hogyan élte az életét, milyen démonokkal kellett megküzdenie.

Sokáig nem volt kedvem hozzákezdeni ehhez a 700 oldalas könyvhöz. Összesen annyit tudtam a szerzőről, hogy kábítószeres volt, megőrült, és a történetei anyagyilkosságról és más szörnyűségekről szólnak.
Amikor elkezdtem, akkor úgy gondoltam, hogy mivel novelláskötet, ezért bármikor visszakozhatok.
Néhány novella után megnéztem alaposabban az életrajzát, ami még rosszabb volt, mint amire emlékeztem: orvosként dolgozott, kísérletképpen kezdett el drogozni, hogy a hatását orvosként is megismerje (v.ö. Adrian Mole kísérleti szippantása), majd függő lett, elmegyógyintézetbe került, kiszökött, megölte a feleségét, végül öngyilkos lett. Csodás!
A dolog jó oldala - ha van ilyen -, hogy szerveit az orvostudománynak ajánlotta föl.

A kiinduló helyzet, vagyis, hogy őrült agyrémeit fogom olvasni, gyorsan megváltozott: stílusában a nyugatosokat idézi - Kosztolányi unokatestvére volt-, nem dagályos, lényeglátó, érzelmes, témaválasztásában egyedi. A korábban kötetben megjelent novellák még az emberkísérlet előtti időszakából valók, de már ekkor látszott, hogy mi foglalkoztatja: a halál különböző formái, feldolgozása, siettetése, a holttest "utóélete". Az Anyagyilkosság -, amit Witman fiúk címmel filmesítettek meg - például alapvetően a két gyerek lelkének (vissza)fejlődésével foglalkozik, az állatkínzások és az emberölés is csupán ennek ábrázolására szolgál.
A többi novellát is mindig belengi valami halálközeli élmény vagy megjelenik benne pár mondat, ami üt: "Két hétre rá kiterítve feküdt a feleségem."
"kihűlt teste összezsugorodott a kezeim között".

Néhány párszavas utalás az emlékezetesebb darabokra a későbbi önmagamnak:
Fekete csönd - Rémkirály
Emlékirat eltévedésemről - gyönyörű, szívhez szóló kis történet, ami simán gimis törzsanyagba való.
A kutya - kifejezetten vicces, cinikus.
Egy vidéki gimnazista naplójából - Tanár úr kérem-es.
A kék csónak - meseszerű.
Apa és fiú - a szeretet számunkra már bizarr megnyilvánulása az apa felé.

Géza Csáth (the pen name of József Brenner) was a Hungarian writer, musician, music critic and physician working with the mentally ill who lived from 1887 to 1919. Csáth’s tragic personal history has often been recounted. While in his teens, and showing great promise as a writer and musician (to the point that his father wanted him to become a professional violinist), he chose instead to pursue a career in medicine and graduated with his degree in 1909. His main interest was in the effect of narcotics on the mind, and he started experimenting with morphine in 1910 and quickly became addicted. He married in 1913 and was drafted in 1914. During his time in the army and following his discharge in 1917 his drug dependency worsened, though he continued working as a doctor. By 1919 his addiction had taken over his life and he was showing signs of paranoia, and that summer he shot and killed his wife and later killed himself with poison. The stories collected in The Magician’s Garden are heavily influenced by the author’s clinical interest in the workings of the mind. They are sometimes structured like a dreamt adventure, with a single protagonist being led or wandering in pursuit of something through a bizarre or grotesque landscape. Other stories ruthlessly explore various perversities of human nature. In “Trepov on the Dissecting Table” a corpse is beaten and ridiculed by an orderly with a grudge against the dead man. In “Festal Slaughter” the butcher who comes to kill the pig exacts extra payment by raping Rosie the scullery maid. Most disconcerting, however, are the stories that feature children. “Matricide” is the tale of two brothers who kill their mother while stealing some of her jewellery to give to a girl they’ve fallen in love with. And in “Little Emma” an unusually pretty girl is murdered by her playmates, her body left hanging in the attic. Csáth was a writer of great originality who, had he lived, could very well have produced a body of work as impressive as Kafka. However, we must content ourselves with the works left to us, which are as compelling and disturbing as fiction gets.

What seems like a laundry list of sexual encounters becomes a nightmare descent into morphine/opium addiction.
Highly recommended.

The melancholic, sad sometime morbid tales of the ill-fated hungarian writer from the beginning of the XX. c....

My god, what an asshole. I wanted to smack Csath all the way through this book. I don't understand how he was able to sleep with so many women -- his patients, his patients' daughters, IN THE EXAMINING ROOM for crying out loud -- without contracting all sorts of nasty diseases. But I couldn't get enough of this. It was like watching a train wreck. Or the Jerry Springer show.½

“El hecho es que no hay nada más glorioso, bonito, que ser un joven médico adjunto de un balneario donde 4-5 mujeres se apasionan por él, además de vivir bien (montañas de Tátra), beber cava, hacer excursiones al Csorbó. Inyectarse morfina después coitos múltiples, etc. etc.” Géza Csáth cuenta en estos diarios la novela de su vida, una pequeña obra de arte que nada tiene que ver, o muy poco, con la ética o con la moral. Se trata de una autobiografía insólita, que transmite la experiencia del psiquiatra seductor en la búsqueda del placer. Este libro se acompaña de un texto de Dezso Kosztolányi, primo de Géza Csáth, publicado en la revista Occidente con motivo de su muerte, que lleva por título: “Sobre la enfermedad y la muerte de Géza Csáth”.