Antal Végh (1933–2000)
Auteur de De mi lesz a harangokkal? : Erdély, 1988 : Útirajz
A propos de l'auteur
Séries
Œuvres de Antal Végh
Csillagösvényen 1 exemplaire
Egyedül a kastélyban 1 exemplaire
Északi utakon 1 exemplaire
Körkép 79: harminchárom mai magyar elbeszélés — Auteur — 1 exemplaire
Étiqueté
Partage des connaissances
- Nom canonique
- Végh, Antal
- Date de naissance
- 1933-10-14
- Date de décès
- 2000-12-19
- Nationalité
- Hungary
- Lieu de naissance
- Jánkmajtis, Hungary
- Lieu du décès
- Budapest, Hungary
Membres
Critiques
Statistiques
- Œuvres
- 27
- Membres
- 94
- Popularité
- #199,202
- Évaluation
- 3.0
- Critiques
- 2
- ISBN
- 27
A fiatalabbak kedvéért némi történeti áttekintés: Az 1986-os VB-re könnyedén jutott ki a Magyar Válogatott, a VB-selejtező első 5 meccsét megnyerte, többek között a Gullit, van Basten, Rijkaard trióval felálló hollandokat verve idegenben. A felkészülési meccseken sikerült idegenben legyőzni az NSZK-t (Littbarski, Matthäus, Rummenige, Völler,...), a Népstadionban Brazíliát. Klubszinten is úgy tűnt minden rendben van, a Videoton 1984/85-ben UEFA-kupa döntőig menetelt, és az utánpótlás helyzete is biztatónak látszott (1984. Ifi Európa-bajnoki cím).
Ebbe az idilli képbe rondított bele a VB-n a Szovjetunió 6-0-val kiütve Magyarországot. A sokkhatás alatt lévő csapat a következő meccsen ugyan megverte Kanadát (2-0), de a Franciaország elleni vereség után (0-3) búcsúzott, nem jutott a legjobb 16 közé. A könyv ennek a súlyos kudarcnak (amihez hasonló sikert azóta sem értünk el) az okait próbálja kutatni.
A könyv tulajdonképpen egyetlen hosszú dühroham. Az író lényegében mindenkibe belerúg akinek akkoriban köze volt a labdarúgáshoz. A teljesség igénye nélkül: kapnak régi nagy játékosok (Albert, Puskás), régi nagy edzők (Illovszky, Baróti, Lakat), menedzserek (Östreicher Emil), sportvezetők (Szepesi, Kutas, Buda). Nyilván rengeteget kap a szövetségi kapitány (Mezey), kapnak bőven a játékosok (nem sorolnám fel az egész csapatot, leginkább Bognár György van kiemelve), de jut a sportsajtónak (Vitrai, id. Knézy) sőt még a FIFA-nak is. Meg kell említenem, a VB mérkőzéseinek bíróit nem szidja az író.
Több jel is mutat arra, hogy az író pont ugyanolyan öntelt és sértődékeny, mint az általa joggal kritizált sportvezetők. Egyrészt a könyv elején és a végén egy-egy interjút olvashatunk magával a szerzővel, aki lényegében azt fejti ki, milyen nagyszerű, bátor, önfeláldozó dolog is ennek a könyvnek a megírása. Ezen kívül egy külön fejezet foglalkozik azzal, hogy Buda István (a kor egy fontos sportvezetője) nem volt hajlandó nyilatkozni az írónak, sőt mi több, amikor az író bevitte a kérdéseit az MLSZ-be, még a megbeszélésről sem jött ki, hogy személyesen átvegye.
A legcsúnyább újságírói eszközöket használja az író abban a fejezetben, amikor szépen felsorolja a kor összes pletykáját ami akkoriban a VB után elterjedt. Természetesen nem állít semmit, csak idézi az utca emberét, így nem kérhetőek tőle számon az állítások.
Könyvkiadói szemmel nagyon jó pillanatban jött ez a VB-kudarc. Még elég jó volt a magyar foci ahhoz, hogy sok embert érdekeljen a könyv, de már elég nagy volt a szabadság ahhoz, hogy meg szabadjon írni egy ilyen könyvet. A könyv 250000-es példányszáma mai szemmel nézve elképesztően nagynak tűnik.
Becsülendő, hogy a kor szokásával ellentétben a könyv szókimondó, az sem nagy baj, hogy nagyon sok emberbe belerúg ( vélhetően a többség megérdemli ), a fő gond az, hogy nem kapunk választ a legfontosabb kérdésre, hogy a nagyszerű előjelek ellenére miért zuhant össze a csapat. A könyvben leírtak magyarázatot adnának arra, ha már a VB közelébe sem került volna a csapat, de a hirtelen összeomlásra nem. Ugyanúgy mellébeszélés az, hogy korábban sem voltunk jók csak szerencsénk volt mindig, mint az ellentábor véleménye, miszerint ugyanolyan jók vagyunk mint eddig, csak volt 2 peches meccsünk.… (plus d'informations)