Olvastam már néhány LLL könyvet, de elég régen, mivel általában tetszettek, ezért időszerű volt egy kis frissítés. A majdnem harminc éves kiadás összesen azzal leplezi le a korát, hogy kissé idejétmúlt, lazának tűnni akaró kifejezések vannak benne. A szleng menőzés nagyon hamar avul el, és lesz nem menő.
A regény szerkezete érdekes/furcsa. Először is 500 oldalt minek két kötetre szedni?
Másodszor a közepső majdnem 200 oldal egy napló olvasásával telik el. Ez a történet szempontjából persze szükséges, de mégis ront a ritmuson.
A napló maga pedig stílusában nem tér el a könyvtől annak ellenére, hogy egészen más hátterű szereplők írják.
Ráadásul a napló nem is igazán napló, mert a párbeszédek részletességéből látható, hogy az olvasónak íródott.

A történet élvezetes, a csavarok ellenére is követhető. Pár logikátlanság ront csak az összképen:
Ha saját gyerekükként nevelik a tudósok az űrbabát, aki részben tényleg a saját gyerekük, akkor minek adnák hétközi megőrzésre egy gyerekotthonba? Egyrészt a saját gyereket nem illik, másrészt a történet szerint szokásosnál is jobban figyeltek rá, harmadrészt voltak rá vigyázni vagy féltucatnyian. Csak nem azért, hogy a húsz évvel későbbi nyomozónak nyomot szolgáltassanak?
Ha a föld alatti piramis felfedezésének kapujában állnak, akkor miért várnának 20 évet, hogy bemenjenek? Azért, hogy tovább tartson a könyv?
Miért pont az amerikai maffia szeretne a múmiák föltámasztásából pénzt csinálni egy másik kontinensre is üldözve a szereplőket?
Ha én bezárok magam mögött egy föld alatti járatot, akkor előtte mindenképpen meggyőződök, hogy a túloldalon ki tudok jutni, nem a föld alatt kezdek el aggódni.
Az utolsó szakaszból hová tűnt Celia, legalább egy mondatban utalni kellett volna a hiányára.

Érdekes, hogy legtöbbször Egyiptomot sikerül ilyen csillagközi konspirációkhoz megtalálni: Csillagkapu, Ötödik elem, ...
Az Ekhnaton történetbe ágyazás és a föld alatti piramis ötlete eredeti. ( )

A hamarosan megjelenő folytatás miatt olvastam el újra a könyvet, ami emlékeim szerint hajdanában (1980-as évek vége) nemcsak nekem tetszett, hanem elég nagy sikert aratott.

A könyvben tényleg megvan minden ahhoz, hogy sikeres legyen. A regény kriminek indul, de aztán kiderül, hogy a krimi és a sci-fi ügyes ötvözete. A cselekmény nagyon pörgő és fordulatos, a karakterek érdekesek (na jó, nem mind), és még a szokásos szerelmi szál is megvan.

A regény legfőbb hibája szerintem pont az, hogy túl sok mindent zsúfolt bele az író. A legnagyobb rejtélynél is biztosak lehetünk benne, hogy két oldal múlva valaki gyorsan megoldja őket, hiszen már a következő (szintén óriási) rejtéllyel kell foglalkozni.

A könyv ettől még nagyon kellemes olvasmány, kíváncsi vagyok a folytatásra. ( )