Kopognak a kidűlt-bedűlt falú vályogviskó ajtaján.
- Hahó, entschuldigung, ha zavarok, de van itthon valaki?
- Persze, itthon vagyunk mindannyian: törökök, olaszok, jugoszlávok, meg amit akar. El se férünk egymástól. Mi tetszik?
- Hadd mutatkozzam be: ich bin das* Volkswagen gyár. Érdeklődni szeretnék, nem-e** lenne-e kedvük Wolfsburgba jönni dolgozni? Tudják, a nyugatnémet proli ebben a nagy konjunktúrában hovatovább túl igényes lett, fizetett szabadságra menne, meg betegbiztosítást kíván, szükségünk lenne úgy hatvanezer jó erős paraszti marokra, hogy megfogja a munka végét.
- És mi az ajánlat?
- Versenyképes fizetés, tiszta munkakörnyezet, igényes szórakozási lehetőségek, szőke nők és minden sarkon egy peep-show.
- Ah. No várjon, csak csomagolunk egy kis hamuba sült pogácsát.

Mert ugye migránsnak is kell lennie valakinek. És a kies Szicília, ez a majdnem-Afrika tökéletesen alkalmas arra, hogy az ilyen irányú igényeket kielégítse. Mert lehet, itt vidáman lehet élni, de meghalni is könnyű. Hátba lőhetnek véletlenül egy maffialeszámolásban, ha elkapsz valami nyavalyát, 200 kilométerre van a kórház, az ínyencek pedig az éhenhalást is választhatják, mert munka ugye nincs egy szál se. Ezzel szemben Németország olyannak tűnik, mint János pap országa: ott a nyugatnémet márka bizonnyal a fákon terem, csak picit kell nyújtózkodni érte. Nem csoda, ha Michele is úgy dönt, beleveti magát az ismeretlenbe, mert a pénz az pénz. Csak hát viszi batyujában a maga "szicíliaiságát", ami nem feltétlenül kompatibilis a német viszonyokkal. A XIX. század találkozik a XX-kal, khm, nem biztos, hogy jó vége lesz. Illetve biztos, hogy nem lesz jó vége. És bocs, ha spoilereztem.

Ez tulajdonképpen két regény. Az első fele egy igazi varacskos szegényregény Szicíliából, harsány kilátástalansággal, porral, egyebekkel. Aztán ahogy Michele felül a vonatra és leszáll Wolfsburgban, a szöveg fokozatosan megváltozik. Fava a kontrasztra repül rá, arra, ahogy a tradicionális, paraszti közegből érkező délolasz mennyire idegenül mozog a fejlett Nyugat fogyasztói szemléletében és morális szabadosságában. Ez a szint egy idő után konkrét vádbeszéddé formálódik, sőt, a záró bírósági tágyalás során kifejezetten metaforikus mázt ölt - és bár értékelem Fava lelkesedését, de bevallom, ez bicegőssé is tette az élményt. Azért ezzel együtt ez egy fontos könyv, mert sokrétűen, szépelgés nélkül mutatja be a bevándorlás problémáját, azt, amikor kultúra és kultúra összefeszül, és hirtelen rohadtul nehéz lesz kihüvelyezni, kinek is van igaza.

* Vagy der? Esetleg die? Mit tudom én.
** Nem beszél jól magyarul az ipse, nézzétek el neki a nyelvtani anomáliákat. ( )