Valamiért egy műelemzésre és egy kis filozófiára számítottam. Ehhez képest ez a könyv az eredeti Dante Pokol prózai átirata, minimális aktuálizálással.

Végülis érdekes volt elolvasni, de alapvetően az elhivatottaknak ajánlom, mert nehéz szöveg, rengeteg ókori utalással. Idejétmúlttá teszi az is, hogy középkori olasz történelem méltán elfeledett szereplői jelennek meg a pokol különböző bugyraiban, akik Dante kortársai vagy közvetlen elődei voltak és többnyire haragudott rájuk. Bár akkor talán még fontos személynek tűntek, legtöbbjüknek már a neve sem ismerős, Hasonlóan kerül a "történelem szemétdombjára" a mai politikusok nagy része is.

A könyvnek persze van időtálló része is. A kevésbé fontos a pokol sokszintű bemutatása, ami jó fantáziára vall - gondolom ebben is volt előkép, nem mind Dante érdemes - és nem is annyira a "ma" miatt fontos, hanem a korábbi századok számára, akiknek a gondolkodását alapvetően befolyásolta.
Ennél fontosabb a filozófiai mondanivaló erkölcsről, emberi jóságról. Ezek egy része idejétmúlt gondolat, de sok egyetemes továbbra is velünk él.
Fioretti modern kiegészítései ugyan nem ugranak ki különösebben a szövegből, de nem is adnak hozzá érdemi távlatokat. Például a gazdaságról vallott képe nem feltétlenül tér el az egyszeri devizakárosult leegyszerűsített világlátásától, ami ugyebár nem erény.

Néhány kedvenc mondat:
A bujaság párduca, a gőg oroszlánja és a fösvénység kiéhezett nőstényfarkasa.

Ha foncsoros tükör lennék, külsődet nem fognám fel hamarabb, mint most belső állapotodat. Gondolatod már társult az enyémmel, alakja és iránya ugyanaz, így a kettőből egy döntést csináltam: ha jobb felől enyhébben lejt a partfal, s ott leszállhatunk a másik bugyorba, akkor elmenekülhetünk a minket üldöző ördögök elől. == gyere, menjünk. ( )