Daunted once again by the skills of a young author, [author:David Szalay|1360792], Canadian by birth and one of Granta's Top Novelists under Forty or whatever category they chose in 2013. [book:All That Man Is|26046318] at first is disconcerting because it is nine separate stories, largely unconnected, of dissatisfied men at various stages in their lives, living in European countries such as Italy, Cyprus, England, Hungary, Croatia, Belgium, and contemplating their futures through an episode of failed relationships or financial doubt. Most of the tales contain "a maelstrom of despair" as bad luck. hopeless sex and missed opportunities take their toll yet I couldn't stop reading, even knowing I would leave this particular character at the end of the chapter. The men look in the mirror. often hungover, to see "a dead-eyed flaccidity...a flushed indifference" in contemplating their future and current crisis. "Let us love what is eternal and not what is transient" reads a description in a Ravenna abbey in the last chapter as the protagonist contemplates the final mysteries. [Note to sister who spurns bleak stories, you can skip this book.] Its structure grew on me as I too contemplated the greater schemes of life and what it is left after seven decades.
( )

I've been in a reading funk lately, and this book hasn't helped; I seem to have been labouring over it for weeks.

The blurb on the back cover states it is a 'novel of nine men', but really it's nine independent stories about nine different men. The only common thread is that they are all indescribably bleak, full of disappointment with life on various scales.

I don't often think about the sex of the authors I read, but Szalay's narrative feels very masculine. Perhaps it's a Mars and Venus thing, but his characters felt emotionless and one-dimensional even when he was trying to convey emotion, and it was difficult to like any of them.

3 stars - well written, but I just didn't like this author's voice. ( )

Ha valaki nem szereti a nyitott végű novellákat, kézbe se vegye. Mindnek nyitva marad a vége. Kilenc történetben kilenc különböző férfi életének egy-egy fordulópontját látjuk, szépen felépítve, és lezárás nélkül otthagyva. A könyvben haladva egyre későbbi életszakaszban lévő főszereplőt kapunk, de nem csak a vége felé volt depresszív.

Eleinte annyira központi szerepet játszott a szex, hogy gondoltam, ha ez minden, ami férfi, akkor az azért nagyon kiábrándító. Aztán jött a nyelvész, és ott kezdett igazán tetszeni. Addig is láttam, hogy ez nagyon jól van megírva, de azt már szerettem is. Voltak iszonyúan kellemetlen főszereplők, akiknél alig vártam, hogy szabadulhassak a világukból, és voltak nagyon érdekes gondolatmenetek másoknál.

Az is eszembe jutott közben, hogy bár mindenféle nagy fordulópontokhoz érünk és idegeskednek, aggódnak, vívódnak, stb, valóban nincs az az őrületes érzelmi hullámzás vagy talán intenzitás, mint a nőknél (szokták mondani, hogy ez így van, a hormonok miatt, nem tudom, sosem voltam férfi). Mondjuk elég egy lehangolt állandó ez, akkor már inkább a hullámvasút. Viszont jó volt belelátni a férfilélekbe, a 4 3 2 1 is felidéződött bennem, amikor azt éreztem, hogy kissé talán illetéktelenül, kissé talán túlságosan belelátok remekül ábrázolt szereplők legszemélyesebb gondolataiba.

Közben bejártuk Európát, úgyhogy a nyelvmániámat abszolút kielégítette, egyedül a magyar szereplők neveit és bmegjeit volt furcsa angol szövegben olvasni – ez nyilván el is tűnik a magyar fordításban. (Látom, van olasz változat is, kíváncsi lennék, mihez kezdtek azzal a résszel, ahol a szereplő soronként fordítja az olasz kislány mondókáját.)

Nagyon tetszett, amikor felfedeztem, hogy az egyes novellák szereplői kapcsolódnak, például valószínűleg a mindenét elvesztett orosz jachtját látja a horvát tengerpartról az előző történet főszereplője; az utolsó történetben pedig valószínűleg az orosztól kapott bort issza a férfi, aki egészen biztosan az első novella főszereplőjének nagyapja.

Jó szöveg, akit a nyitott vég nem borít ki, olvassa bátran. ( )

I liked most of the stories. Most were really grim. Especially the last story of the 73 year old man, Tony. I wondered, "Is this what I am in for in a few short years"?? It did have a very revealing observation that most men have as they begin to understand their mortality. Tony wonders,

"It still seems incredible to him that he is actually going to die. That this is just going to stop. This. Him. It still seems like something that happens to other people –and of course friends and acquaintances are already falling. People he had known for decades. A fair few are dead already. He had attended their funerals. The numbers are starting to thin out. And still he finds it hard to understand —- to properly understand – that he will die as well. That this experience is finite. That one day it will end. The 10 years from now, quite probably, he just won't be here.

There is something very strange about trying to imagine the world without him." Page 319

This is not an American story. The culture and perspectives in this book are far from the American model. As I read each story, I saw themes similar to my own life. For example, I shared 17 year old Simon's awkwardness with women and could relate to his being an introvert.

I can see why some rate this book a 5 and some simply rate it a three. Maybe not great reading for everybody... ( )

A bunch of melancholy stories about melancholy men. Nice insights, but grey, monotonous, and glum by the end... ( )