It wasn't terrible. Not my favorite of the early novels though. ( )

The 9th book in Ed McBain’s 87th Precinct series may be the weakest link in the chain so far. The beginning is promising: Detective Steve Carella’s sister is getting married and on the morning of her wedding day, her groom is sent a box. Inside the box is a black widow spider. But it goes down from there – the threat is never quite threatening enough, and the villains not quite villainous enough. Though McBain is sufficiently liberal for the 1950s (he has likeable characters from various ethnic groups) the book slips over into Mickey Spillane territory in its depiction of women. And it becomes increasingly clear by this point that McBain hasn’t figured out a way for Carella’s wife Teddy, a deaf-mute, to communicate in any other way than very basic facial expressions. Some of this will change as the series progresses, but this book more than most of the other early ones, is very much of its time — unfortunately. ( )

Ed McBain. Azt hittem, ilyen névvel csak kemény krimit lehet írni. Ha már úgy kopognak benne a betűk, akár a földre hulló réz töltényhüvelyek. De nem. Ez egy tinglitangli. Kezdjük ott, hogy az egész sztorinak a nyomozó húgának esküvője ad keretet. Sőt, még a nyomozó felesége is mindenórás terhes. Ajvé! Fogadjunk egy ezresbe, hogy a lehető legrosszabbkor folyik el a magzatvíz! Az ügy maga kellően komolynak tűnik - valaki ki akarja nyírni a vőlegényt. Ami szívás, ilyenkor a rendőri kézikönyv, ha jól sejtem, a lakodalom halasztását irányozza elő, de nyomozónk, Carella nem reszkírozza meg ezt a botrányt. Inkább pár kollégával elvegyül a násznépben, kedélyeskednek, táncikálnak, de sasszemük a potenciális gyilkost keresi. A szálak meg bonyolódnak, mert a szálak azok olyanok.

Tipikus egyszerolvasós könyv. Fáj azonban, hogy ennek a Carellának se íze, se bűze. Egyetlen érdekesség vele kapcsolatban, hogy a felesége süketnéma. Bezzeg ha Carella lenne az! Meg is emelném a kalapom! A többi zsaru se egy nagy etvasz (a legerősebb jelző, amit használni merek velük kapcsolatban, az "aranyos"), lelkiismeretesen loholnak a nyomok után, mi meg drukkolunk, hogy időben odaérjenek, ahová kell. Nem mondanám amúgy, hogy túl nehéz dolguk van - ahogy az olvasó sincs megizzasztva. McBain ugyan megkísérel elterelő szálakat szőni a sztoriba, hogy megzavarjon minket, de olyan átlátszóan teszi, komolyan, helyenként azt érzem, nagyon alacsonyra kalibrálja a krimiolvasói intellektust. Inkább a lendületesen végigvitt akcióra meg a visszafogottan jópofa zsarufigurákra épít, mint a rejtélyre. Sőt, ami azt illeti, a rejtélye igazából nem is rejtély. A rejtély nélküli detektívregény pedig sótlan leves, hús nélkül. ( )

This is a tightly plotted, fast-paced entry in the 87th Precinct series, likely because it’s one of the earlier books in the series. It takes place in the space of a day—Carella’s sister Angela’s wedding day, in fact—and there aren’t many, if any, loose ends. This was first published in 1959, so there are some cringe-and-a-half male-gaze narrative bits, particularly with regard to Oona and Christine. ( )

This one completely breaks the formula of the previous books, with a few of the 87th's bulls working off duty to investigate threats against Carella's future brother in law (on the day of the wedding, no less). It's still an entertaining read, funny and pacy, but no up to the very high standard of the books that preceed it. ( )