El autor escribió esta novela impresionado por el recuerdo de los tiempos en que su abuela le contaba la historia de David y Betsabé. La Biblia se narraba oralmente en su pueblo natal. El Rey David, cautivado por la belleza de la joven Betsabé, querrá deshacerse de su esposo, el guerrero Urías, situándolo en primera línea de batalla. La novela recrea con mano maestra los avatares que permitirán que el hijo de Betsabé, Salomón, sea designado por David para sucederle en el trono. A través de un lenguaje sublime y de una sencilla técnica, Lindgren realiza un minucioso estudio de la psicología humana. No se trata sólo de un pasaje bíblico narrado de una manera cautivadora, sino que en este libro se abren caminos para reflexiones filosóficas mucho más profundas: los conflictos humanos, el deseo de poder y la dificultad del hombre de todos los tiempos para entender los designios de los dioses.

„Berótaiban, Hadadézer király városában láttam először Sáfánt én, Dávid király. Hétéves volt, ott állt apja feldúlt házának kapujában, ott találtam rá; benn a házban holtan feküdtek nővérei, anyja és apja, hős harcosaim mészárolták le őket; bátyjai fogságba estek, arcán patakzott a könny, ikertestvére, Aksa is odabenn feküdt leölve, én pedig lehajoltam hozzá; máig sem tudom, ő hogy maradt életben; kezembe fogtam fejecskéjét, hogy megvigasztaljam, s azt mondtam:
Isten tette ezt velünk.”

Dávidot az Úr kente fel királlyá. (Szerettük volna az Urat is megszólaltatni a kérdésben, de titkársága megkeresésünkre lapzártáig nem válaszolt.) És mivel az Úr kente fel, ezért Szent. Bármit tesz, az ezáltal Szentté válik. Ha galád módon, kéjvágyból megöleti Úriást – hát a kéjvágyat is az Úr plántálta belé, az is az isteni terv része, szóval megölni Úriást bizonnyal Szent Dolog. Ha lerohanja a szuverén Amalekita Államot, ahol civileket bombáz... bocsesz... szóval kardoz halomra – hát arra is nyilván Isten által szentesített geopolitikai szükségszerűségek késztették, szóval nincs itt semmi látnivaló. Dávidot tehát a felkentség megszabadítja a személyes felelősségtől és elemeli a köznapi moráltól, de ezáltal a valóságtól is. Privát, egyszemélyes bunkerbe kényszeríti: ez a bunker pedig a diktátorok elviselhetetlen magányossága.

Nagyszerű diktátorregény ez, amiben a biblikus háttér és nyelvezet erőteljesen aláhúzza a tárgyalt erkölcsi kérdéseket. Remekül érzékelteti a hatalom csúcsán élők kozmikus egyedüllétét, örök félelmüket a hatalom elvesztésétől, és azt is, ahogy a nekik alávetettek (de náluk okosabbak) hogyan játszanak ezekkel a félelmekkel, hogy saját céljaikat elérjék. Mert a diktátor az olyan, hogy egyszerre képtelenül erős és képtelenül gyenge. Ki vagy neki szolgáltatva, de ő is ki van szolgáltatva saját rettegésének. Talán ha nem rettegne folyton, minket sem basztatna annyit. ( )