Novela trágica (...) numa atmosfera bem brasileira, mas dominada por um sopro universal da tradição clássica mediterrânea.

Azért ilyen olcsón végezni egy jelentős író teljes életművével, az tényleg nem mindennapi. Igaz, 270 oldal az egész. Mondjuk meglehet, Nassar részben azért jelentős író, mert mítoszt teremtett – és a mítosz (egyik) kiváltó oka ironikus módon épp az életmű csonkasága, vagyis azok a könyvek, amiket nem írt meg.

Ez a kötet számos ponton találkozik a másik Nassar-könyvvel (naná, ugyanaz a fickó írta őket). Egyfelől mindkettő könnyen értelmezhető egy skizofrén brazil nemzet önmagával való párbeszédének: itt az epileptikus, túláradóan egzaltált elbeszélő monológjának címzettje az apák társadalma, vagyis a hagyományos családmodell, élén a patriarchával. És természetesen rokon a nyelv is, ez a prózavers-szerű áradás – sőt, a Kőbe vésve még túl is tesz az Egy pohár harag-on: a nyelv itt még költőibb, még lüktetőbb. És azt hiszem, jobban is összhangban van a választott elbeszélő személyével: egyszerre idézi meg a Szent Szövegeket* és Maldorort, ezzel rámutat arra, hogy a magasztos és a megbocsáthatatlan által okozott extázis mily rokon érzés tud lenni**. Az pedig külön zseniális, hogy amikor az elbeszélő hazatér a családi körbe, a könyv textúrája is normalizálódik, és egy konvencionális szöveg álruháját veszi magára. Időlegesen. Szóval ez a könyv már nem csak izgatott: kifejezetten tetszett is. Technikailag és dinamikájában is bravúros produkció.

* A Koránt (és a szunnákat) éppúgy, mint a Bibliát. Amúgy maga a cím is (Kőbe vésve) utalás Mózes kőtábláira.
** Csak egy kiragadott példa: „nem tehetek róla, hogy őrjöngő lángvirág lett a nap, s nem az én bűnöm ez a delírium: rózsafüzéred egy szemét imádkozd a szerelmemért, kettőt szánj heréimre, az egész olvasót a szememre, tíz rózsafüzért imádkozz végig bátyádért, akinek elborult az elméje!” Káprázatos blaszfémiák. ( )

Lixo no conteúdo e na forma. Conteúdo: zoofilia e bizarrices diversas - um apanhado de vulgaridades sem outro propósito que não o de "chocar a pequena burguesia" ou coisa que o valha. "Olha eu aqui, autor descoladão e subsersivo, sensualizando uma cabrita hUahUhAhuu lol." Além de ridículo, tardio: tão lixo quanto, digamos, Macunaíma, mas com um par de décadas de atraso. Não é que não seja possível ou desejável chocar, mas estão aí Lolita, Os Maias, Equador, etc, p/ nos mostrar que é possível chocar com beleza, com uma estória bem contada, com personagens interessantes. Sobre a forma, em resumo é isto: "vou escrever uma prosa barroca, sem parágrafos e sem pontos finais, que aí além de chocar eu também confundo". Não basta um conteúdo grotesco, a forma também tem que ser feia. A obra toda é um elogio à feiura. Conteúdo e forma sacrificados no altar do "shock value". Fuja sem olhar pra trás. ( )

Outstanding! ( )