Cliquer sur une vignette pour aller sur Google Books.
Chargement... The Occult in Russian and Soviet Culture (1997)par Bernice Glatzer Rosenthal (Directeur de publication)
Aucun Chargement...
Inscrivez-vous à LibraryThing pour découvrir si vous aimerez ce livre Actuellement, il n'y a pas de discussions au sujet de ce livre. aucune critique | ajouter une critique
A pioneering, richly interdisciplinary volume, this is the first work in any language on a subject that has long attracted interest in the West and is now of consuming interest in Russia itself. The cultural ferment unleashed by the collapse of the Soviet Union reawakened interest in the study of Russian religion and spirituality. This book provides a comprehensive account of the influence of occult beliefs and doctrines on intellectual and cultural life in twentieth-century Russia. Bernice Glatzer Rosenthal's introduction delineates the characteristics of occult cosmology which distinguish it from mysticism and theology, and situates Russian occultism in historical and pan-European contexts. Contributors explore the varieties of occult thinking characteristic of prerevolutionary Russia, including Kabbala, theosophy, anthroposophy, and the fascination with Satanism. Other contributors document occultism in the cultural life of the early Soviet period, examine the surprising traces of the occult in the culture of the high Stalin era, and describe the occult revival in contemporary Russia. The volume includes bibliographical essays on Russian occult materials available outside Russia. Aucune description trouvée dans une bibliothèque |
Discussion en coursAucunCouvertures populaires
Google Books — Chargement... GenresClassification décimale de Melvil (CDD)133.0947Philosophy and Psychology Parapsychology And Occultism Specific Topics Biography And History EuropeClassification de la Bibliothèque du CongrèsÉvaluationMoyenne:
Est-ce vous ?Devenez un(e) auteur LibraryThing. |
Maga az okkultizmus amúgy vitán felül gazdag és érdekes gondolatkör, és szinte lehetetlen úgy nyilatkozni róla, hogy az ember ne keveredjen bele az ellentmondások szövedékébe. Ez azért van, mert szinkretista tanról beszélünk, ami hajlamos magába olvasztani mindent – a kereszténység gnosztikus irányzatait éppúgy, mint a buddhista vallást, a feminizmust éppúgy, mint a rasszizmust. Így aztán az okkultizmuson belül elképesztően elütő árnyalatok képesek létrejönni – intellektuális tartalmukat tekintve, és morális minőségükben is. Ezért is szerencsés, hogy ez az egyenletes színvonalú tanulmánykötet az orosz viszonyokra korlátozza magát – így kezelhető mennyiségű információt kell csak vizsgálnia. Persze így sem lesz minden részletre kiterjedő munka (azt hiszem, ez nem is volna lehetséges), de egy rendkívül szép, egymásra épülő ívet ír le a XIX. századtól egészen a Szovjetunió felbomlása utáni időkig. Azért meg külön dicséret illeti a kötetet, hogy a nyitó- és zárótanulmányok (Berenice Glatzer Rosenthal tollából – vagy írógépéből, esetleg klaviatúrájából, mit tudom én) önállóan olvasva is használható képet nyújtanak a kérdéskörről, így az időhiányban szenvedő érdeklődők elég, ha csak ezeket dolgozzák fel.
Oroszország azért tökéletes terep egy ilyen vizsgálat számára, mert az általános válságérzet mindig felerősíti a tömegben az ezotéria iránti vágyat – a XIX. század végétől kezdve pedig Oroszhonban volt válság dögivel. Az abszolutista cárizmus eresztékei recsegtek-ropogtak, nyugatról áramlottak be szocialista tanok éppúgy, mint az asztaltáncoltatás divatja. A költők új utakat kerestek, és az okkultizmus által felajánlott csodás metaforák pedig nem tévesztették el náluk a hatásukat. Közben az intézményesített egyházak egyre inkább elveszítették tekintélyüket, részben a felvilágosodás beszivárgó eszméi miatt, részben pedig azért, mert képtelenek voltak megoldást ajánlani az orosz tömegek problémáira. Ugyanakkor az erős orosz misztikus-szektás hagyományok kiváló alapot teremtettek arra, hogy a kiüresedett vallásos érzület helyét az okkultizmus foglalja el. Mindez egy olyan jelentős okkult közösséget hozott létre, amelyet még a forradalom sem tudott megsemmisíteni – a kötet szerzői rámutatnak, hogy a tanok utórezgései még a szocreál irodalomban vagy épp Lenin mauzóleumának alakjában is felbukkannak, sőt bizonyos elemek még a legfelsőbb vezetők gondolataiba is beférkőztek. Ahogy például a sztálinista retorika folyamatosan mintegy ráolvasásszerűen mantrázta, miképpen változtatja meg az új rend a jövőt, és hogyan hajtja uralma alá a természetet, az emlékeztet egyes okkult gondolkodók beszédmódjára. Az meg már csak hab a tortán, hogy a sokszínű okkultizmus a fű alatt veszteség nélkül átvészelte a szovjet évtizedeket, és a hidegháború végeztével újult erővel bukkant fel ismét a felszínre. Talán éppen azért, mert a válság még most is tart. És hát gondolom, tart még egy ideig, amíg páran hasznot húznak belőle.
* "Az okkult tanokra jellemző az a fajta gondolkodásmód, amely figyelmen kívül hagyja az empirikus valóságot. Ez a gondolkodásmód nem tesz különbséget a szavak és dolgok, a szó szerinti és a metaforikus nyelv között. A szavakat úgy kezeli, mintha a dolgok ekvivalensei volnának, és helyettesíthetnék őket. Az egyik manipulálása egyúttal a másik manipulálását is jelenti. Az analógiák nem a magyarázat eszközei, amelyek vitathatók és igazolhatók, nem is heurisztikus eszközök, amelyek segítségével ellenőrizhető, korrigálható és szükség esetén elvethető modellek alkothatók, hanem kozmikus összefüggések megértésének olyan módjai, amelyek tárgyiasítják, megmerevítik és végső soron eluralják a gondolkodást, és amelyen keresztül az okkultista a világot érzékeli." ( )