this book will show the difference between information and knowledge

Ez a könyv nem csak simán amerikai, de duplán az. Amerikai elsősorban azért, mert amerikaiaknak írták, így aztán helyenként túlteng benne az összefoglaló jelleg. Ez nekem, mint európainak különösen (és nyilván) az Európáról szóló részben szökik szemembe: olvasom, olvasom, és végig az jár a fejemben, hogy korrekt, meg pontos, csak nem sok újat mond. Ez persze valahol érthető, csak épp ennél a könyvnél gyakorta kaptam magam azon, hogy majdnem kiidéztem egy szövegrészletet, aztán elméláztam rajta, és mégsem. Mert hogy végül is: evidens. Kissinger könyvében meglepően kevés olyan passzusra leltem, ami revelációszerűen hatott volna rám – ha összevetem mondjuk Brezinskivel vagy akár Huntingtonnal (aki amúgy nem szívem selymes szőrű vombatbébije), különösen szerény a végeredmény.

Másfelől ez a könyv amerikai abból a szempontból is, hogy amerikai írta. Nos, én a magam részéről nem vagyok nagy ellensége az amerikai központú világrendnek (legalábbis akkor, ha mondjuk orosz világrendet vizionálok magamnak helyette), és azt is megértem (ha nem is örülök neki), ha az amerikai külpolitika bizonyos vonulatai időnként nem harmonizálnak az én elképzeléseimmel*. De amikor Kissinger a „szabadság gyümölcseit” emlegeti, azért meghőkölök. Tisztában vagyok vele, hogy vannak amerikai érdekek, és nem kell cukros mázzal bevonni őket, hogy még a számat is nyalogassam utánuk. Az USÁ-ról szóló részekben amúgy is az volt az érzésem, hogy Kissinger felvette a Vote for Nixon pólóját, és abban gépel – de rá kellett jönnöm, hogy ezt a mély szimpátiát majd az összes amerikai elnökre kiterjesztette, még a republikánus körökben nem túl népszerű Carterre is. Mintha el akarná hitetni velem, hogy még az is a mindenkori amerikai elnökök stratégiai bölcsességének köszönhető, ha Bácsröcsögén egy koca 15-öt fial.

Nem akarok azért igazságtalan lenni, mert összességében ez egy remek áttekintése a világrendek evolúciójának, csak épp többet vártam egy olyan személytől, az egyetem állítása szerint egyedül végezte el színjelesre a Harvardot. Tudom ajánlani azoknak, akik most ismerkednek a geopolitikával, de azért az Amerika mélyen érző szívéről szóló részeket nyugodtan osszuk el kettővel. Amúgy is, jegyezzük meg végre: a nemzeteknek nincsen szíve, nincs agya, és nincs mája se**. Nem jók vagy rosszak: absztrakciók. És egyébként is: óvakodjunk a metaforáktól.

* Jó vicc. Biztos szörnyen megrémülne ez a fránya amerikai külpolitika, ha egyszer majd nem érteném meg őt.
** Mondjuk lelkiismeretük az speciel van. Utálják is rendesen. ( )

Obra interessante, bem escrita, imbuída da autoridade que lhe dá o facto de ter sido escrita por um dos principais actores da política internacional do século XX.
A obra aborda vários temas relevantes da ordem internacional, começando com a ordem saída da Paz de Vestefália no século XVII. Apesar de fazer uma interessante revisão histórica pela ordem internacional dos séculos XVIII, XIX e XX, analisando a perturbações trazidas a essa ordem pelas revoluções americana, francesa e russa, é sobre o período do pós II Guerra Mundial que o autor pretende se debruçar. Desta análise retira linhas de longa duração que se prolongam até ao presente, acabando o autor por tecer projecções dessas linhas no futuro próximo.
O principal defeito desta obra é o de apresentar uma visão americanocêntrica, tão segura da justeza e superioridade dos seus valores quanto a visão eurocêntrica do passado estava segura dos seus valores. Nota-se que a obra foi pensada para ser lida por leitores americanos, pois os valores defendidos estão longe de serem universais e a interpretação oferecida sobre o papel dos EUA na ordem internacional do pós-guerra, está longe ser aceite fora dos EUA, mesmo entre os seus aliados ocidentais. ( )

interesting

Kissinger’s “World Order” is somewhat of an academic treatment of histories of modern nations and how they maneuvered for power or power sharing over the years. A starting place is the Treaties of Westphalia in the mid 1600's, which set a pattern for national self-determination and mutual acceptance. While that set a pattern for European Nations at that time and moving forward, Dr. Kissinger points out that there hasn’t been a true world order for all Countries and for all times. A world order over past centuries was more determined by the individual views of each Country, and may have been held in near isolation. But as the world shrinks in our modern times, no Country acts in isolation, and any view of world order has more immediate global implications. However, the rules and form is hardly universal in nature, as Dr. Kissinger points out.
In parts, the book was a little dry, and since I selected the audiobook version, I found I really had to focus and pay attention to absorb it all. I didn't find the book to be written in a sexy, exciting narrative style, but was done more in the language of a historian and diplomat.
( )