Interesante obra que transcurre en el siglo XX, concretamente en 1991, pero que recorre temporalmente los distintos territorios para intentar crear un contexto creíble, nada menos que con la historia.
El recorrido empieza en Lituania, pasando por Bielorrusia, Ucrania, Moldavia, finalizando en Odesa y Estambul.
Es ésta una zona que ha cambiado infinidad de veces de manos por lo que el sentimiento nacionalista está muy diluido o quizá anclado en el pasado. Muy edificantes los diálogos con los distintos "nativos" a los que va abordando y que van mostrando retales de su presente y su pasado. Sirve para comprender mejor el presente de estas localizaciones
Interesante lectura. Hay que leerlo. ( )

This is a great travel book. It's well-written, informed and insightful. It's about interesting places, interesting people and interesting history. ( )

Applebaum a ’90-es években, a Szovjetunió felbomlása után nekiveselkedik, megpakolja a hátitáskát Globus májkrémmel meg háztartási keksszel*, és bejárja az Oroszország és Európa között elterülő határvidéket (a kresy-t) a Baltikumtól egészen Odesszáig (tengertől tengerig). No most ha feltesszük (de meg nem engedjük), hogy a történelem egy országút, amin a világ zöme megy valahonnan valahova, akkor ez a régió ezen az országúton elkapott egy bitang nagy kátyút, és az árokba sodródott: valaha mind etnikailag, mind kulturálisan színes valósága erre az időszakra szürke lett és lelombozó, az ember szinte érzi áradni belőle a dohszagot. Helyenként ugyan látszanak még a múlt patinás nyomai (például Lviv/Lvov/Lwów/ Lemberg esetében némi Habsburg íz), de, mint Applebaum zseniálisan megfogalmazza: „Amikor a kagyló puha része elpusztul, a héja megmarad: gyönyörű, ám élettelen. Beköltözhet egy másik állat, aki mit sem tud az előző tulajdonosról; valami ilyesmi történt Lvivvel is.” Elkeserítő látlelet. Az összeomló birodalmak (az orosz, az osztrák, a török vagy épp a náci és szovjet) űrt hagytak maguk után – beolvasztottak, kényszerasszimiláltak, elpusztítottak és kitelepítettek, az etnikai sokszínűségből monotonitást igyekeztek faragni, de adni nem adtak helyette semmit, és ez éppen az eltűnésük után vált nyilvánvalóvá. Úgy néz ki, hogy a fizikához hasonlóan a történelem sem feltétlenül szereti a légüres tereket – elkezdett ugyanis eme űrbe beszivárogni számos új jelenség, mindenekelőtt a nacionalizmus. Applebaum tárgyilagosan vizsgálja ezt a tendenciát – könyve tele van habókos vagy épp veszedelmes elmékkel, képlékeny identitásokkal, zavaros múltépítési kísérletekkel, hazug mítoszokkal és ellenmítoszokkal, ugyanakkor az is világos számára, hogy ebben a nagy boldogtalan semmiben gyakran a nemzet eszméje az egyetlen, ami összetarthatja a közösséget. Igazán kár, hogy sokan csak a korrupciót meg a frusztrált agressziót akarják legitimálni vele.

Különös könyv: kalandos útirajz, riportregény, történelmi esszé. De akárhonnan közelítjük meg, varázslatos alkotás. Egyfelől azért, mert Applebaum alekszijevicsi talentummal kezeli interjúalanyait és az őt körülvevő tájat – érzékeny, de az elemzésben mindig tárgyilagos. Ráadásul történelmi ismeretei is elég mélyek ahhoz, hogy megértse a régió tektonikus mozgásait, és nem habozik ezeket az ismereteket megosztani az olvasóval. És egyébként is: egy olyan vidéknek és időszaknak állít emlékművet, ami önmagában is fel kell keltse az érdeklődésünket. Mert elképesztően közel van hozzánk időben és térben. És nem mindegy, hogy távolodunk tőle, vagy még inkább közeledünk hozzá.

* Jó, ezt csak tippelem. ( )