A strangely detached, yet gripping story of wartime childhood secrets, told by Stephen Wheatley with fifty years hindsight. The framing device of the return trip to his childhood home is usefully deployed to obtain perspective and the ability to analyse what is now the past. And the story itself is beautifully and masterfully told, even if the level of detail recalled seems unrealistic to me.
As John Updike puts in his 2002 New Yorker review:
“Aside from the understated tact and ingenuity of its mystery plot, Frayn's novel excels in its rendering of the power of early impressions, a power that fetishizes and eternalizes such modest phenomena as certain vague smells, certain details of dress coded with signs of class and origin, certain sounds betraying the life in other houses, certain coveted elegancies...”
The book is a wonderfully wrought story, although the pace of the plot is somewhat too fast towards the end compared to the leisurely start. ( )

youza ( )

A gyermekkor és a felnőttkor közti távolság nem csak időbeli. Nem csak arról szól, hogy régen máshogy festettek az utcák, megvolt még az a fagyalsövény, amit azóta ledózeroltak, nem csak arról szól, hogy akkor még zajlott a második világháború, most meg már nem. A gyermekkor egyszerűen egy másik világ, gyermeknek lenni azt jelenti, hogy máshogy érzékelünk, más szabályok szerint cselekszünk. A felnőttek nyelve idegen nyelv, sőt, mintha más fajhoz tartoznának: nem lehet megérteni őket, ahogy ők se tudnak megérteni minket. Amikor egy felnőtt azt mondja: „Jaj, de szépen játszanak ezek a gyerekek”, akkor a gyerekek alkalmasint nem játszanak, hanem valami véresen komoly világot konstruálnak épp, amiben felhasználják azokat a töredékinformációkat, amelyek a felnőttek világából szivárognak le hozzájuk. Például ha a felnőttek német kémektől tartanak, akkor az ő világukban az, aki gyanúsan viselkedik, kém, mégpedig olyan bizonyosan, mint az egyszeregy. Amikor pedig megértik, hogy a gyanús viselkedés mögött talán a véltnél mélyebb drámák rejtőznek, bonyolult, érthetetlen titkok, komplex, veszélyes érzelmek – nos, az egyben a gyermekkor vége is. ( )

whitbread novel of the year. I found this boring and by the end I didn't really understand it. the kid never really told us what was going on. ( )

It's not going to change your life, but an enjoyable read. ( )