The Reivers is a book that could work better as a coming of age as an odyssey rather than a comedy piece. The pacing is slow, dragged out, resembling Light in August and the misadventures in it. And like that book, the struggles and relationship of the main cast is immensely interesting. Faulkner really knows how to write such simple but characteristic characters. The issue is that, since this book is written from the perspective of the characters alone, the serious nature of the narrative tone hinders the comic value. As such, this book simply does not work as intended, with the potential highs brought by Faulkner's powerful insights left aside in favor of a kind of humor that just did not catch on with me. ( )

Interesting, with some funny, near slapstick parts, but lots of complex plot sections that weren't engaging enough to unravel. ( )

Faulkner is hard for me to understand. ( )

Las aventuras y desventuras de un joven de principios de siglo: un niño de once años que anda por el mundo con el chófer de su abuelo y un criado negro. El niño y el chófer roban el coche del abuelo y marchan rumbo a Memphis, sin percatarse de que en el automóvil se les ha colado el criado negro.

Ezt a regényt a szerző jókedvében teremtette. Azt hiszem, ebből a műből válik nyilvánvalóvá, hogy Faulkner szerette azt a mélydélt, aminek csúfságába oly sokszor nyomta bele az orrunkat. Karosszék-regény ez a felnőtté válásról, nagypapa szájába adva, egy hosszú mese a soha-vissza-nem-térő múltról – az eltűnt idő az eszköz, ami megteremti a könyv finom nosztalgikus alaptónusát. A legkönnyebben feldolgozható Faulkner-írások egyike, talán mert nem a biblikus atmoszférához nyúl vissza, hanem Huckleberry Finn-hez: épp csak annyi balladai homály van benne, hogy elmélyítse a mese mágikus realitását. Mert ez végtére is mese, mégpedig meghökkentően szép kópémese ellopott autóról, ellopott lóról, bordélyházról – és részben pont az a meghökkentő, hogy Faulkner ezekben a dolgokban is megtalálja a szépséget. Belenyúl a sűrűjébe, gumikesztyű nélkül, kiemel valamit, és láss csodát: csillog. Mert úgy fest, Faulkner ehhez is ért. Nem úgy zseniális, mint mondjuk a Fiam, Absolom! – hanem máshogy. De éppúgy zseniális. ( )