A huszadik sz©Łzadi latin-amerikai irodalomr©đl k©œztudott, hogy milyen m©♭lyen ©Łthatotta a posztmodern j©Łtszadoz©Łs, a sz©œveguniverzum radik©Łlis ©Łt- ©♭s ©ðjra©Ưr©Łs©Łnak gesztusa, a k©œnyv, a sz©œveg vagy a k©♭zirat m©♭dium©Łval val©đ humoros, m©Łskor groteszk j©Łt©♭k ©♭s incselked©♭s. A jelen k©œtet azt bizony©Ưtja, hogy ezek az irodalomt©œrt©♭neti folyamatok ©♭s tendenci©Łk, saj©Łtos ©Ưr©đi megsz©đlal©Łsm©đdok nem a semmib¿l ugrottak el¿ a spanyol ©♭s portug©Łl ajk©ð vil©Łg literat©ðr©Łj©Łban. A brazil irodalom egyik meghat©Łroz©đ alakja, Machado de Assis m©Łr a 19. sz©Łzad m©Łsodik fel©♭ben olyan b©Łtran ©♭s brav©ðrosan b©Łnt a szavakkal, a sz©œveggel ©♭s az irodalmi szc©♭n©Łval, hogy azt a legt©œbb mai szerz¿ megirigyeln©♭. A m¿ł, vagyis Br©Łs Cubas s©Ưron t©ðli eml©♭kez©♭sei eredetileg 1881-ben jelent meg, az©đta is a brazil irodalom kiemelt m¿łvei k©œz©œtt tartj©Łk sz©Łmon. A ford©Ưt©Łsra, mely©♭rt P©Łl Ferencnek mondhat k©œsz©œnetet a magyar olvas©đ viszont 142 ©♭vet kellett v©Łrni ́ de tegy©ơk hozz©Ł, meg©♭rte. A k©œnyv narr©Łtora, Br©Łs Cubas, a t©ðlvil©Łgr©đl besz©♭li el ©♭lete esem©♭nyeit, melyek ́ valljuk be ́, nem igaz©Łn b¿velkedtek a heroikus kalandokban, a magasztos eszm©♭kben vagy a nagy felfedez©♭sekben. Egy ©Łtlagos ember, ©Łtlagos ©♭let©♭r¿l olvashatunk, aki a mag©Łra szedett m¿łvelts©♭g©♭vel, konyhafilozof©Łlgat©Łs©Łval adja el¿ mindezt ́ term©♭szetesen a lehet¿ legsz©đrakoztat©đbb m©đdon. Groteszk, ironikus ©♭s szarkasztikus h¿s©ơnk lesz©Łmol az ill©ðzi©đkkal, de mik©œzben Arisztotel©♭sz filoz©đfi©Łj©Łhoz is igen ©♭rt¿ m©đdon pr©đb©Łl hozz©Łsz©đlni, kor©Łnak brazil t©Łrsadalma el©♭ tart g©œrbe t©ơkr©œt. Posztmodern reg©♭nyk©♭nt olvashat©đ 19. sz©Łzadi politikai ©♭s t©Łrsadalmi szat©Ưra Machado de Assis reg©♭nye, amely jott©Łnyit sem vesz©Ưtett frissess©♭g©♭b¿l. A magyar kiad©Łs el¿szav©Łt Cserna-Szab©đ Andr©Łs jegyzi, melyb¿l a szerz¿r¿l ©♭s po©♭tik©Łj©Łr©đl is t©œbbet megtudhatunk.