AccueilGroupesDiscussionsPlusTendances
Site de recherche
Ce site utilise des cookies pour fournir nos services, optimiser les performances, pour les analyses, et (si vous n'êtes pas connecté) pour les publicités. En utilisant Librarything, vous reconnaissez avoir lu et compris nos conditions générales d'utilisation et de services. Votre utilisation du site et de ses services vaut acceptation de ces conditions et termes.

Résultats trouvés sur Google Books

Cliquer sur une vignette pour aller sur Google Books.

Chargement...
MembresCritiquesPopularitéÉvaluation moyenneDiscussions
117,735,091 (4)Aucun
Récemment ajouté parKuszma

Aucun mot-clé

Aucun
Chargement...

Inscrivez-vous à LibraryThing pour découvrir si vous aimerez ce livre

Actuellement, il n'y a pas de discussions au sujet de ce livre.

Egy kötet, három kisregény, két újraolvasás (vagy inkább másfél…) – mindezt egy plecsniért. (Meg mert szeretem Thackerayt – talán ezt kellett volna előbb mondanom.)

1.) Catherine: „Igaz történet alapján” – ahogy mostanában szokás mondani. Adott egy újsághír: egy hölgy (az a bizonyos Catherine) megöli férjurát, aztán felakasztódik emiatt. Thackeray ebből gyúr regényt azzal a nem titkolt céllal, hogy most aztán jól odacsap az ún. "Newgate-regényeknek"*, amelyek bűnözőképe a szerző szerint túlságosan „megértő” a tettesekkel kapcsolatban – holott a gyilkos az gyilkos, és kész. Ami miatt a szöveg páratlanul érdekes, hogy van itt egy szakadék az író szándéka és a megvalósítás között – mégpedig egy igen szimpatikus és termékeny szakadék. Thackeray ugyanis akarva-akaratlanul úgy ábrázolja Catherine-t, hogy ha nem is kedveljük meg, de legalábbis értjük a szempontjait – mi ez, ha nem a művész diadala az agitátor fölött? Annak fényes bizonyítéka, hogy az irodalom, ha jó, áttöri a sematizmus korlátait? Jó, mondjuk ehhez a győzelemhez először is kell egy művész, aki nem szereplői helyett beszél, hanem hagyja beszélni szereplőit.
2.) A nagy Hoggarthy gyémánt (újraolvasva): Az egyik legjobb könyv, amit a rangkórságról meg a piramisjátékokról valaha írtak. Az ifjú Titmarsh nénikéjétől (aki csaknem olyan kellemetlen, mint a ribizlibor, amit mindenkire rá akar tukmálni) kap egy csecse kis gyémántos melltűt, aminek köszönhetően hirtelen megemelkedik ázsiója – környezete, gondolván, hogy egy ilyen melltű szükségszerűen csak gazdag ember mellére tűzhető, kitüntetett figyelemmel kezd viseltetni viselője iránt. Titmarsh tehát megindul felfelé a társadalmi ranglétrán, de vigyázat!!! a társadalmi ranglétra bizonyos fokai be vannak ám fűrészelve!!! Nagyszerű darab, sok érzelemmel és fenemód jól kidolgozott figurákkal: a nagynéni például annyira fanyar, hogy még olvasva is összehúzódik tőle az ember szája, főhősünk főnöke, Brough úr pedig a kenetteljes csaló szerepében nyújt feledhetetlen alakítást. Tipikus életpályamodell kereszténydemokrata politikusoknak.
3.) Az özvegy Lovel (SZERINTEM újraolvasás, mert benne van egy antológiában, amit biztosan olvastam, de egy kósza betűre nem emlékeztem belőle): Thackeray késői kisregénye, ami annyira megelőzte a korát, hogy mire az a kor utolérte, utókor lett belőle. No most ugye a szerzőről tudjuk, hogy a korszak elvárásainak megfelelően amúgy is az írást az olvasóval való kommunikációnak fogta fel, kvázi mesélésnek a kandallótűz mellett**, de ebben a műben tovább is megy pár lépéssel, és gyakorlatilag felmondja a klasszikus epikus hagyományt. Van egy elbeszélőnk, meg van egy címszereplőnk (az özvegy Lovel), de utóbbi szinte eltűnik az elbeszélő önelemző mélázásai alatt, mintha szimpla statiszta volna. Ebben a történetben ugyanis nem maga a történet a fontos, hanem az elbeszélő hangja, ami uralma alá vonja a szöveget, és teljesen más síkra tereli az olvasóval való kapcsolattartást***: egészen konkrétan az válik prioritássá, hogy én mint olvasó milyen kapcsolatot alakítok ki vele. No most a kortársak ezt a szerző kifáradásának jeleként élték meg, én viszont jelentős mennyiségű iróniát és játékosságot fedeztem fel benne. Úgyhogy, mint az utókor képviselője, üdvözlöm a thackerayi kísérletet.

* A Newgate a korszak ikonikus büntetőintézete volt, a Newgate-regények pedig a korszak divatos (és igen vegyes minőségű) alkotásai, amelyekben jellemzően sanyarú életsorsú bűnözők (a XIX. század Ambrus Attilái) játszották a főszerepet.
** Ez a tónus (mintha a szerző a térdére ültetne minket, és úgy mondaná) a Catherine-ben meglehetősen tompította is a történet élét, ami pedig rémregény is lehetett volna, de a hangütés miatt inkább tűnik tanmesének.
*** Egy alkalommal konkrétan „bugris”-nak nevezi olvasóját, ha az egy bizonyos olvasatot favorizálna.

( )
  Kuszma | Jul 2, 2022 |
aucune critique | ajouter une critique
Vous devez vous identifier pour modifier le Partage des connaissances.
Pour plus d'aide, voir la page Aide sur le Partage des connaissances [en anglais].
Titre canonique
Titre original
Titres alternatifs
Date de première publication
Personnes ou personnages
Lieux importants
Évènements importants
Films connexes
Épigraphe
Dédicace
Premiers mots
Citations
Derniers mots
Notice de désambigüisation
Directeur de publication
Courtes éloges de critiques
Langue d'origine
DDC/MDS canonique
LCC canonique

Références à cette œuvre sur des ressources externes.

Wikipédia en anglais

Aucun

Aucune description trouvée dans une bibliothèque

Description du livre
Résumé sous forme de haïku

Bibliothèque patrimoniale: William Makepeace Thackeray

William Makepeace Thackeray a une bibliothèque historique. Les bibliothèques historiques sont les bibliothèques personnelles de lecteurs connus, qu'ont entrées des utilisateurs de LibraryThing inscrits au groupe Bibliothèques historiques [en anglais].

Afficher le profil historique de William Makepeace Thackeray.

Voir la page d'auteur(e) de William Makepeace Thackeray.

Discussion en cours

Aucun

Couvertures populaires

Aucun

Vos raccourcis

Genres

Aucun genre

Évaluation

Moyenne: (4)
0.5
1
1.5
2
2.5
3
3.5
4 1
4.5
5

 

À propos | Contact | LibraryThing.com | Respect de la vie privée et règles d'utilisation | Aide/FAQ | Blog | Boutique | APIs | TinyCat | Bibliothèques historiques | Critiques en avant-première | Partage des connaissances | 204,796,254 livres! | Barre supérieure: Toujours visible