While I came away from listening to this Audible freebie thinking Vonnegut must have been a great commencement speaker, it had a bit too much repetition for my tastes. ( )

Summer 2018, audiobook:

This was a collection of speeches given by Vonnegut many with a focus on the importance of teachers, of community families, education, and deep awareness of the good currently taking place in your life when it is. Many of them covered many other topics, but they kept coming back to these three, which i had a deep appreciation for. ( )

Ha az Éden a folyónál c. kötetnél át is rohant rajtam a futó gondolat, hogy biztos ki kellett-é ezt adni (ha nem rohant volna át, elvetni sem tudtam volna), itt ez fel sem merült. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy ezek a beszédek, amikor Vonnegut közönség előtt osztja az észt, ez az ő igazi műfaja. Kellő tömörséggel láthatjuk itt univerzumának kvintesszenciáját: sorjáznak a megszokott vesszőparipák, mint amilyen a vonneguti „nagy család” eszméje, vagy a kiállás a szocializmus gondolata mellett, amit következetesen a krisztusi boldogságmondatok analógiájaként értelmez, valamint a republikánus gonoszság szarkasztikus ostorozása – mindez azonban pont olyan terjedelemben, ahogy azt kell és illik. De még ennél is látványosabb, mennyire imádja Vonnegut a közönséget – már az érett regényekből is kitűnik, hogy ha nincs, hát teremt magának egyet, csak hogy legyen kinek kibeszélni a szövegből. Amikor pedig a közönség valóban kézzelfogható, hát megeszi őket reggelire: viccet mesél, vallomást tesz, összezavar és megvilágít, hol patetikus, hol provokatív (mert mindkettőt megengedheti magának), megszavaztatja őket, és ha kell, a ruhaujjból virágcsokrot varázsol elő nekik. Ő a Keserű Bohóc, a Nagy Bölcs Lakli, Mark Twain XX. századi reinkarnációja… ami felelősség. És egyben lehetőség, amire rá is játszik. Minden ütemtévesztéssel, ismétléssel, illetve a szerkesztés hibáival együtt jár az öt csillag. Vonnegutnak meg tündököljön az örök fényesség olyasformán, ahogy ő tündökölt itt nekünk. Mert mi szép, ha nem ez?
( )

Where was Kurt Vonnegut at my college graduation?! We had George Bush, Sr. In this collection of Vonnegut's commencement addresses, common themes repeat: our need for community, the need to be kind, the empty promises of money and culturally defined success, and the importance of recognizing the good moments in our lives -- hence the title. Very funny, often provocative, and ultimtely wise. A little dose of his inspiration goes a long way. ( )

Non sono una fan di Vonnegut e neanche avevo mai letto suoi libri, quando mi sono però ritrovata tra le mani questo volume con una copertina carinissima, un titolo accattivante e poche pagine... non ho resistito.
Il volume contiene 9 discorsi tenuti dall'autore ai laureandi di varie accademie tra il 1978 e il 2004, 9 cosidetti "commencement speech" nei quali possiamo trovare di tutto, battute, riferimenti alla storia e al mondo contemporaneo e spunti di riflessioni, con ironia e humor Kurt riesce ad intrattenere e dare ai giovani la giusta scossa per affrontare la vita e il futuro professionale e non. Ho apprezzato molto i discorsi contenuti nel volume e dopo averli letti sono curiosissima di scoprire la persona che li ha fatti, di leggere gli altri suoi libri e scoprire di più della sua vita. Ahimè Vonnegut è morto nel 2007 spero comunque di poter rimediare al tempo perduto e riscoprire l'uomo che era tramite le sue opere, il viaggio alla riscoperta di questo scrittore è appena iniziato e spero di non rimanerne delusa ( )