Ce site utilise des cookies pour fournir nos services, optimiser les performances, pour les analyses, et (si vous n'êtes pas connecté) pour les publicités. En utilisant Librarything, vous reconnaissez avoir lu et compris nos conditions générales d'utilisation et de services. Votre utilisation du site et de ses services vaut acceptation de ces conditions et termes.
Résultats trouvés sur Google Books
Cliquer sur une vignette pour aller sur Google Books.
Fiction.
Literature.
HTML:"An extraordinary achievement . . . a vision of hell so stern it cannot be chuckled or raged aside."??The New York Times Book Review A classic of postwar American literature, Last Exit to Brooklyn created shock waves upon its release in 1964 with its raw, vibrant language and startling revelations of New York City's underbelly. The prostitutes, drunks, addicts, and johns of Selby's Brooklyn are fierce and lonely creatures, desperately searching for a moment of transcendence amidst the decay and brutality of the waterfront??though none have any real hope of escape. Last Exit to Brooklyn offers a disturbing yet hauntingly sensitive portrayal of American life, and nearly fifty years after publication, it stands as a crucial and masterful work of modern fiction. This ebook features an illustrated biography of Hubert Selby Jr. including rare photos from the author's e… (plus d'informations)
Nassime: Do not let the author identity scandal surrounding this novel dilute your appreciation of it. For me the true Child of Selby's masterpiece is this
Amikor Fenyő Miklós felhúzta a csőnacit, és belőtte magának a kacsafarok-frizurát, aligha voltak információi arról, Brooklynban hogy megy ez. Mert bizony az ottani jampik nem önfeledt limbó-hintózással vezették ám le a feszültséget. Az önszórakoztatás eszköze náluk a mások fél- vagy egészen holtra verése volt, miközben úgy ették a benzedrin-tablettát, mint más a szőlőcukrot. Ha szerelemre vágytak, nem Marina után sikoltoztak az utcabálon, mint szegény becsületben megbolondult Szikora Robi, hanem megerőszakoltak valakit. Ha pedig elfogyott a pénz, akkor simán kerestek egy matrózt az utcán, akit kirabolhattak – és összekötve a kellemest a hasznossal, mellesleg félholtra is verték. Jó, aláírom, bizonyára voltak tisztességes lilazakós jampik is, akik számára a szabálysértés maximum azt jelentette, hogy túl hangosan éneklik az „iminimi-szeminimi- juváp-csuvaminimi”-t, de ezek a brooklyniak, nos, ezek brutális arcok voltak. És Selby olyan közel hozza őket, hogy érezzük áporodott szájszagukat, és el tudjuk képzelni a félelmet, amit azok éltek át, akik összefutottak velük valami sötét sikátorban.
Iszonyatosan kegyetlen, mocskosul naturális regény. Nem is értem, vajon miért akarták betiltani anno. Hisz alig elképzelhető olyan szöveg, ami jobban elrettentené az embert ettől az egésztől. Hogy a létezés eme pokoli segglyukában kössön ki. Nyilván Selby olyan dolgokat is tollhegyre tűz (1964-ben!), amelyekről addig senki nem beszélt – és ugye amiről nem beszélünk, az nincs is. Aprólékosan ábrázolja a homoszexualitást - magával az aktussal együtt -, az erőszak pedig ebben a világban a mindennapok elidegeníthetetlen része, tulajdonképpen a problémamegoldás egyetlen lehetséges eszköze. A létezés, amit leír, zsigerileg taszító – tulajdonképpen meg is köszönhetnék neki a konzervatívok, hogy ilyen csodás ellenreklámot csinál a nagyvárosi szabadosságnak.
Hogy itthon miért nem jelenhetett meg a rendszerváltás előtt, az persze világos. És nem csak arra gondolok, hogy akkoriban milyen kevésbé tolerálták a cenzorok a trágár beszédet és az agresszió ilyen nyílt ábrázolását. Hanem mert bizony ez a regény baromi távol áll attól, amiben a szocializmus hinni akar. Itt szó sincs osztálytudatról. A munkások, a szegények nem viselik méltósággal sorsukat, hanem vadállattá teszi őket a nincstelenség. Nem fognak össze, hanem csak kínozzák egymást: férj a feleséget, szülő a gyereket, fehér a feketét, egyik részeg a másikat. A munkáltató persze tetű, de a szakszervezet se sokkal jobb, kész maffia. Nincs menekvés, nincs lehetőség kimászni a szarból. Csak el lehet feledni egy picit, hogy ez az egész szar, ha benyomsz hat sört meg három benzedrint. Vagy ha ez se elég, akkor elintézed, hogy másnak még nálad is szarabb legyen, és az úgy jó.
This is a raw and brutal set of stories about a group of people who lived lives centering on violence, sex, alcoholism, and drugs in 1960s Brooklyn, New York. The stories are self-contained although they have some characters who appear in more than one story. I would guess these were probably based on people the author knew in his youth.
I started the book once quickly out of curiosity to see how long I’d last, but I soon restarted it to concentrate more deeply on each story as I found this book provocative and well-written. It had been praised by other authors such as Allen Ginsberg and Anthony Burgess. It packs a powerful punch, but it is not for the faint of heart or the easily offended. It is dark, misogynistic, depressing, and savage. The writing moves along at warp speed with each paragraph starting strangely at a random place and each paragraph containing multiple conversations lacking most punctuation. It is quite off-beat, colloquial and unusual in its grammatical form.
I was pretty amazed at this book. It was a slice of life in the seediest, most downtrodden parts of Brooklyn. Surprisingly, though, I found it easy to read.
The story I liked the best was called “Strike” and was about Harry Black, a leading union man, although a good-for-nothing otherwise, and the company who refused to cater to union demands unless Harry Black could be removed. This story seemed as if it went on forever, perhaps much like the length of time the workers were on strike.
In reading afterward about this novel, I learned that it was part of a genre called transgressive literature, along with such works as Vladimir Nabokov’s [Lolita], Chuck Palahniuk’s [Fight Club], Ryū Murakami’s [Almost Tranparent Blues] and Irvine Welch’s [Trainspotting]. As in those novels, [Last Exit From Brooklyn] might have had just a thin line separating its literarary value from obscenity...or was there a line at all? ( )
The problem with the subsequent notoriety of the book, and its status as a cause célèbre of British anti-censorship, is that this has overshadowed Last Exit itself – the visceral power of its prose and the profundity of Selby’s moral universe.
Selby’s narrative style, a form of typography that ‘would work as musical notation’ – a direct development of his love for classical music – dispensed with the conventional formalities of dialogue. Selby had a profound dislike of the simplistic and unrealistic ‘he said, she said’ device. Selby’s characters speak with an idiosyncratic flow. Each can be identified by their own rhythms of speech. The form and structure of dialogue is specific to the feel and flow of emotion that shapes each character’s inner life.
Informations provenant du Partage des connaissances anglais.Modifiez pour passer à votre langue.
For that which befalleth the sons of men befalleth beasts; even one thing befalleth them: as the one dieth, so dieth the other; yea, they have all one breath; so that a man hath no preeminence above a beast: for all is vanity.
Ecclesiastes 3:19
Dédicace
Informations provenant du Partage des connaissances anglais.Modifiez pour passer à votre langue.
This book is dedicated,
with love, to Gil.
Premiers mots
Citations
C'était frais. Cela rafraîchissait. Oui, il faisait plus frais et sa tête avait merveilleusement chaud et elle aurait encore Vinnie et la prochaine fois, un jour, il l'embrasserait. Et ils sortiraient ensemble. Au cinéma. Et ils se tiendraient la main ou bien ils iraient se promener et il lui allumerait sa cigarette... oui, il ferait un abri de ses mains autour de l'allumette, la cigarette pendant au coin des lèvres, et je mettrai mes mains autour des siennes et il soufflera l'allumette et la jettera au loin... mais nous n'aurons pas besoin d'aller danser. Je sais qu'il n'aime pas danser. Je porterai une jolie robe imprimée. Quelque chose de simple. Quelque chose de net et d'élégant. Vinnie? C'était Harry... Non. Non, je n'aurai pas besoin de m'habiller en femme. Nous défierons tout le monde, nous nous aimerons... Aimerons. Et on nous aimera. Et on m'aimera. Et l'oiseau viendra, et il chantera l'amour et nous volerons... Oh, cette salope... Je suis femme de façon bien plus convaincante que Lee quand je suis habillée. Elle ressemble à Chaplin. Et je danserai comme Melissa. Si seulement j'étais un petit peu plus petite. Et bien, nous lui avons montré à Miss Lee, pas vrai Vincent — (Georgette dansait tout autour de la pièce en fredonnant des chansons, vêtue d'un slip de soie et d'un soutien-gorge rembourré, et un type était assis nu, au bord du lit, de la sueur roulait sur son corps luisant, il touchait la soie quand Georgette passait près de lui, il jouait avec ses parties génitales, se léchait les lèvres, de la salive lui tombant de la bouche, puis elle ôta son slip et il le saisit, enfouit son visage dedans et tomba sur le lit en gémissant en se vautrant...) — Non. Non. C'est maintenant. Demain. Vinnie oui, oui. Vincennti. Vincennti d'Amore. Che gelida mania... oui, oui. J'ai froid, oh mon bien-aimé. Si me chiamano Mimi... Si, une bougie. La douce lumière des bougies... et je vais lire pour toi. Et nous boirons du vin. Non, il ne fait pas froid. Pas vraiment. C'est seulement la brise du lac. C'est si beau. Paisible. Regarde, rienque quelques petites rides à la surface. Et des saules. Oui. Si. Des saules majestueux qui se penchent pour se regarder dans l'eau, qui se courbent pour nous dire oui. Oui, oui, oui... Oh, Vincennti tiens moi. Plus fort. Vincennti d'Amore. O soave fanciulla. -- (Georgie est un de mes amis, il est prêt à me baiser à n'importe quel moment pour 25 cents ou) — Le Lac. Le Lac. Et la lune... oui... Regarde. Regarde. Vois-tu là-bas? Un cygne. Oh comme il est beau. Comme il est calme. La lune le suit. Regarde comme elle l'éclaire. Oh, quelle grâce. Oh oui oui oui Vinnie... Vincennti... Regarde. Regarde, il vient vers nous. Nous. Pour nous. Oh comme il est blanc. Oui. Il est blanc. Plus blanc que les neiges sur les montagnes. Et il n'y a plus d'ombres maintenant. Mais il brille, il étincelle. Le roi des oiseaux. Oui. Oh oui, oui, des violoncelles. Des centaines de violoncelles et nous glisserons dans le clair de lune, nous nous pencherons sur LE CYGNE et nous embrasserons sa tête et nous ferons signe aux saules et saluerons la nuit et ils nous rendront grâce... Ils nous rendront grâce et Le Lac nous rendra grâce et nous sourira et la lune nous rendra grâce et les montagnes nous rendront grâce et la brise nous rendra grâce et le soleil se lèvera doucement et ses rayons s'étendront et même les saules lèveront un peu la tête et la neige sera plus blanche et les ombres se lèveront des montagnes et il fera chaud... oui, il fera chaud... les ombres resteront, mais le clair de lune sera chaud (Danse, Ballerine Danse) Vinnie??? Le clair de lune sera chaud. Il fera plus chaud. Serre-moi Vincennti. Aime-moi. Aime-moi seulement. Mais les champs de fleurs sont si beaux au soleil. Dans le flot de lumière vive. Chaude et brillante. Et les hautes herbes fuient et se séparent et les couleurs éclatent et de petites gouttes de rosée brillent et tout est rouge et violet pourpre et vert et blanc... oui blanc, et or et bleu et rose, d'un doux rose et regarde les lucioles... comme des fleurs de la nuit... Oh oui, oui, des fleurs de la nuit. De petites lumières douces. De jolies petites lumières. Oh, j'ai si froid. La commèdia è finita. NON ! NON ! Vincennti. Oui, oui ma chérie. Si me chiamano Mimi. Pauvre petit Georgie. L'oiseau. Écoute Vinnie. Oiseau. Oh oui mon chéri, oui, oui. Je t'aime. T'aime. Oh Vinnie Vincennti. Ta bouche, tes lèvres sont si chaudes. D'Amore. Oh regarde comme les étoiles pâlissent le ciel. Oui, comme des bijoux. Oh Vinnie j'ai si froid. Viens, allons marcher. Sone andati. Oui mon amour, je l'entends. Oui. Il chante l'amour. L'amour Vinnie... il chante l'amour... non NON !Oh mon Dieu non!!! Vinnie m'aime. Il m'aime. Ce. N'était pas.De la merde.p. 77/78
Derniers mots
Informations provenant du Partage des connaissances italien.Modifiez pour passer à votre langue.
Nancy le disse di togliersi dal cazzo. Abraham dormiva.
Références à cette œuvre sur des ressources externes.
Wikipédia en anglais
Aucun
▾Descriptions de livres
Fiction.
Literature.
HTML:"An extraordinary achievement . . . a vision of hell so stern it cannot be chuckled or raged aside."??The New York Times Book Review A classic of postwar American literature, Last Exit to Brooklyn created shock waves upon its release in 1964 with its raw, vibrant language and startling revelations of New York City's underbelly. The prostitutes, drunks, addicts, and johns of Selby's Brooklyn are fierce and lonely creatures, desperately searching for a moment of transcendence amidst the decay and brutality of the waterfront??though none have any real hope of escape. Last Exit to Brooklyn offers a disturbing yet hauntingly sensitive portrayal of American life, and nearly fifty years after publication, it stands as a crucial and masterful work of modern fiction. This ebook features an illustrated biography of Hubert Selby Jr. including rare photos from the author's e
▾Descriptions provenant de bibliothèques
Aucune description trouvée dans une bibliothèque
▾Description selon les utilisateurs de LibraryThing
)
)
Google Books — Chargement...
Last Exit to Brooklyn by Hubert Selby, Jr. (Bowie's Top 100 for July)
1
Iszonyatosan kegyetlen, mocskosul naturális regény. Nem is értem, vajon miért akarták betiltani anno. Hisz alig elképzelhető olyan szöveg, ami jobban elrettentené az embert ettől az egésztől. Hogy a létezés eme pokoli segglyukában kössön ki. Nyilván Selby olyan dolgokat is tollhegyre tűz (1964-ben!), amelyekről addig senki nem beszélt – és ugye amiről nem beszélünk, az nincs is. Aprólékosan ábrázolja a homoszexualitást - magával az aktussal együtt -, az erőszak pedig ebben a világban a mindennapok elidegeníthetetlen része, tulajdonképpen a problémamegoldás egyetlen lehetséges eszköze. A létezés, amit leír, zsigerileg taszító – tulajdonképpen meg is köszönhetnék neki a konzervatívok, hogy ilyen csodás ellenreklámot csinál a nagyvárosi szabadosságnak.
Hogy itthon miért nem jelenhetett meg a rendszerváltás előtt, az persze világos. És nem csak arra gondolok, hogy akkoriban milyen kevésbé tolerálták a cenzorok a trágár beszédet és az agresszió ilyen nyílt ábrázolását. Hanem mert bizony ez a regény baromi távol áll attól, amiben a szocializmus hinni akar. Itt szó sincs osztálytudatról. A munkások, a szegények nem viselik méltósággal sorsukat, hanem vadállattá teszi őket a nincstelenség. Nem fognak össze, hanem csak kínozzák egymást: férj a feleséget, szülő a gyereket, fehér a feketét, egyik részeg a másikat. A munkáltató persze tetű, de a szakszervezet se sokkal jobb, kész maffia. Nincs menekvés, nincs lehetőség kimászni a szarból. Csak el lehet feledni egy picit, hogy ez az egész szar, ha benyomsz hat sört meg három benzedrint. Vagy ha ez se elég, akkor elintézed, hogy másnak még nálad is szarabb legyen, és az úgy jó.
Egy ideig.
Aztán másnap kezdődik minden elölről. (