A nívós agylavinák ravaszdi orosz nagymestere, Szorokin újra elkalauzol minket a Tellúriából megismert alternatív jövőbe*. A nagy „szalafita tavasz” után járunk, Európa épp újjáépült (már amelyik része, ugye) a muzulmán fundamentalisták elleni véres háborúból**, de azért akad, ami megváltozott: a jó öreg monarchiák a maguk patriarchális nagyuraival ismét megjelentek a kontinensen, de békében együtt élnek a legmodernebb high-tech kütyükkel, például az agyba ültethető okos bolhácskákkal, akik helyettünk elintézik a repülőjegyek foglalását, és mintegy mellékesen minimum ötvennel megdobják az IQ-nkat. Jó, hát nem olcsó mulatság egy ilyen bolhácska, de hát kinek mennyi pénze van, annyit ér, ahogy azt mondták volt néppárti politikusok. Ebben a szebb jövőben papír alapú könyveket már a kutya sem olvas, és igazi kuriózumnak számítanak, mert ritkák, mint a szumátrai orrszarvú – és épp ritkaságuknak köszönhetően gigantikus (és illegális) üzletág épült rájuk: a book&grill. A jövő Jamie Oliverjei és Gordon Ramsey-jei ugyanis azzal keresik dögre magukat (és vállalnak közben nem kis veszélyt), hogy első kiadású Dosztojevszkij-köteteken sütik meg az ínyenc vendégek számára a márnasztéket – nyam, nyam, az finom lehet. És én erről többet nem is mondanék.

A Tellúriához képest a Manaraga lényegesen kevésbé patchwork-szerű, hogy azt ne mondjam, kifejezetten konvencionális próza, ami meglehetősen lineárisan halad A pontból B pontba. Formailag legalábbis. Tartalmában ugyanis a Szorokintól megszokott filozofikus őrület, ahol akár még az is előfordulhat, hogy egy mamut elénekli nekünk a „Love me tender”-t. Bár a Tellúria hagymázas-szétesett világa engem személy szerint jobban tarkón csapott, de talán épp ezért ajánlható a Manaraga azoknak, akik azért valamivel kevésbé pszichedelikussal kezdenék a Szorokinnal való ismerkedést.

* Úgy látszik, Szorokin ilyen lazán összekapcsolódó trilógiákban gondolkodik. Aminek ezek szerint ez a második része. Várom a harmadikat.
** Most ez a véres civilizációs háború a XXI. század vezérparanoiája, hasonlatosan ahhoz, ahogy az 50-es éveké a nukleáris apokalipszis volt. ( )