Emberek, én úgy szeretem Franzent, hogy már pironkodom miatta. Az van, hogy ez az ember gondol, vagy érez valamit, és le tudja írni! Pontosan és érvényesen, úgy, hogy ha elolvassa másnap és harmadnap, akkor is megállja a helyét. Ez triviálisnak tűnhet, de nem az: próbáljatok csak meg szabatosan és érthetően beszélni az érzéseitekről valakinek, akár egy tányér leves kapcsán – és akkor a frusztrációinkról, félelmeinkről, mögöttes szándékainkról még szót sem ejtettünk. Próbáljatok csak meg leírni öt mondatban egy viccesnek tűnő képet, amit az imént osztottak meg veletek a molyon! Szóval elképesztő csuda ez, az irodalom kvintesszenciája, és valami hihetetlen, milyen munka feszül a színleg könnyeden ironikus mondatok mögött.

Pedig az amerikai középosztály ügyes-bajos dolgai, ha belegondolunk, alig állnak közelebb hozzánk, mint a tasmán bennszülöttek életeseményei. És azzal, hogy Franzen önmagát teszi meg ezeknek az esszé-novelláknak a főszereplőjéül, voltaképpen hatványra emeli a könyv „amerikaiasságát”, leszögezve: én ide tartozom, ha akarok, ha nem, csak erről tudok írni, de erről aztán tudok írni. Az egészben pedig az a pláne, hogy én is értem. A kamasz Franzen pitiáner megszégyenülései tökéletesen megfejthetőek a magam tapasztalatai alapján – eszembe jutott, milyen erőfeszítésekkel próbáltam bókként értelmezni 16 évesen, hogy éppen sarjadó körszakállam miatt valaki szerint Petőfire hasonlítok. És egyáltalán: eszembe jutott, mennyi munkám volt abban, hogy kitaláljam, mások mit gondolnak rólam, és hogy megpróbáljam ezt a képet a saját önképemmel közös nevezőre hozni. Persze ezek nem azok a tragédiák, amikkel a mélyszegénységben élők találkoznak – de azoknak, akik találkoznak vele, akkor és ott elég komoly ügynek tűnik. Szóval nagy öröm volt. ( )

ærlig og virkelighedsnær ( )

DNF

Henkilökohtainen esseekokoelma kirjoittajan lapsuudesta, nuoruudesta ja aikuisuudesta. En kyllä mieltänyt näitä esseiksi, tämä vaikutti pikemminkin katkonaiselta kokoelmalta anekdootteja elämän varrelta. Jonkin verran kyyninen, ei erityisen hauska. En ole lukenut Franzenia aiemmin, ehkä tämä ei ollut paras aloitus.
Pieneksi kirjaksi aika hitaasti rullaava. ( )

Quando Franzen scrive mi fa sempre pensare "Mi piacerebbe prenderci una birra assieme".
Per certi versi è una rivisitazione (piacevole e interessante) più vicina al vero de "Le correzioni".
Delicato in certi passi, soprattutto nel capitolo finale, soprattutto alla fine.
Dopo avere letto questo libro biografico ho conosciuto meglio un uomo che mi sta simpatico ;-)
Chi apprezza Franzen non rimarrà deluso, insomma. ( )