Garcilaso de la Vega (2) (1539–1616)
Auteur de The Incas: the royal commentaries of the Inca, Garcilaso de la Vega, 1539-1616
Pour les autres auteurs qui s'appellent Garcilaso de la Vega, voyez la page de désambigüisation.
Garcilaso de la Vega (2) a été combiné avec Inca Garcilaso De La Vega.
A propos de l'auteur
Crédit image: El Inca Garcilaso de la Vega, Peruvian writer
Œuvres de Garcilaso de la Vega
Les œuvres ont été combinées en Inca Garcilaso De La Vega.
The Incas: the royal commentaries of the Inca, Garcilaso de la Vega, 1539-1616 (1609) 255 exemplaires
El Inca Garcilaso en sus Comentarios : antología vivida 5 exemplaires
Inkák és konkisztádorok — Auteur — 3 exemplaires
Recuerdos de infancia y juventud 2 exemplaires
ANTOLOGIA 2 exemplaires
Relación de la descendencia de Garci Pérez de Vargas (1596) Reproducción facsimilar del manuscrito… 2 exemplaires
Histoire des Incas, rois du Pérou. Nouvellement trad. de l'espagnol de Garcillasso de La Vega, et mise dans un… 1 exemplaire
История государства инков 1 exemplaire
Oeuvres associées
Les œuvres ont été combinées en Inca Garcilaso De La Vega.
Introducción a la literatura hispanoamericana : de la conquista al siglo XX (1997) — Contributeur — 20 exemplaires
Étiqueté
Partage des connaissances
- Autres noms
- Vega, Garcilaso Inca de la
El Inca
Suárez de Figueroa, Gómez (birth name)
Vega, Inca Garcilaso de la - Date de naissance
- 1539-04-12
- Date de décès
- 1616-04-23
- Sexe
- male
- Nationalité
- Spain
- Pays (pour la carte)
- Spain
- Lieu de naissance
- Cuzco, Nueva Castilla [now Peru]
- Lieu du décès
- Cordoba, Spain
- Relations
- Vega, Garcilaso de la (grandfather)
Membres
Critiques
Listes
Vous aimerez peut-être aussi
Auteurs associés
Statistiques
- Œuvres
- 16
- Aussi par
- 2
- Membres
- 388
- Popularité
- #62,338
- Évaluation
- 3.8
- Critiques
- 4
- ISBN
- 170
- Langues
- 6
- Favoris
- 1
Az első részben Vega igyekszik olvasójának összefoglalni az inkák birodalmának történetét – érződik a szövegben az az akarat, hogy pontosítsa korának jellemző tévedéseit. Hangsúlyozza, az inkák nem voltak kannibálok, és egyáltalán: nem barbárként tengtek-lengtek a hófödte csúcsok alatt fűmagon meg erdei bogyón élve, hanem komoly, tiszteletreméltó kultúrát hoztak létre, ami – és ezt Vega külön hangsúlyozza – bizonyos párhuzamokat is mutatott a keresztény civilizációkkal*. Ebből fakad érzésem szerint az író első problematikája: ha az inka civilizáció olyan csodás és remek és hipiszupi volt, akkor vajon hogyan tudja majd eladni a második részben, hogy a spanyol hódítók a jó fiúk, akiknek örülni kell? Megoldása az, hogy a konkvisztádorok érkezését Atahuallpa, a zsarnoki és kegyetlen inka uralkodó véres tetteinek leírásával vezeti fel, azt a hatást keltve, mintha az európaiak tulajdonképpen csak beteljesítenék az inkákon azt a sorsot, amit bőven megérdemeltek. Meg hát az is milyen jófejség már, hogy mellesleg elhozzák az Evangéliumot szegény nyomorultaknak.
Ez a „mi spanyolok elhozzuk az Evangéliumot” gondolat amúgy is refrénként fel-felbukkan a szövegben, fura ellentmondást teremtve. Én magam azt gondolom, nem annyira Vega mélyen átélt hite jelenik meg emögött, hanem hogy a Szent Inkvizíció lektorainak is megadja, ami jár. Olyan lehet ez, mint az ötvenes évek szakmunkáiban a „vörös farok”. Ezt megerősíti, hogy közben a szövegben nem nagyon látjuk a hódítók vallási motivációit – persze csata előtt mindig imádkoznak kicsit, de ez afféle dolog csak, mint a puskák závárzatának ellenőrzése: megszokás, meg hát készüljünk fel minden eshetőségre. Ami spanyoljainkat foglalkoztatja, az bizony a jó öreg ARANY, meg az álnok indiánok lemészárlása**, illetőleg a maradék egymás közötti szétosztása azzal a céllal, hogy rabszolgát csináljanak belőlük. Amely rabszolgák aztán nem annyira örülnek a rabszolgaságnak, sem az Evangéliumnak, hanem újra és újra fellázadnak, és ez fényesen bizonyítja, milyen álnokok is ők. Vega ezt világosan látja, pengeéles kritikáját be is illeszti a szövegbe, ám van annyi lélekjelenléte, hogy Vitachuco, a lázadó indián vezér szájába adja, aki a harmadik rész központi szereplője. (Amely rész a megírás sorrendjét tekintve az első lenne – de ebbe ne bonyolódjunk bele –, és a spanyolok kudarcba fúlt floridai hódítási kísérletének állít emléket.)
Összességében Vega műve egy nem túl gördülékeny, helyenként pedig kifejezetten zavaros mű, ami olyan slendriánul kezeli az ok-okozati összefüggéseket, mint ahogy azt manapság csak egyes konteó-íróknál látjuk. Ugyanakkor mégis tükrözi szerzőjének őszinte igyekezetét, hogy tárgyilagosan felvázolja nem csak a spanyol hódítók, de az inkák cselekedeteit is. Ráadásul egy olyan személy munkája, aki közvetlenül találkozott elbeszélése számos szereplőjével, így írása alighanem felbecsülhetetlen értékű. Szóval mindenképpen megérte elolvasni.
* Persze ezek a párhuzamok, könnyen lehet, csak a szerző utólagos konstrukciói. Meg hát ugyan melyik földi civilizáció az, ami nem mutat bizonyos párhuzamokat más civilizációkkal – ha mást nem, azt a sajátos hasonlóságot, hogy mindkettőben fontos szerepet játszottak az emberek.
** Amúgy meg a spanyolok egymást is mészárolják nagy buzgalommal – a második rész jelentős része az ő belvillongásaikkal foglalkozik. Nemcsak a hódoltatásban, hanem ebben is jelentős eredményeket tudnak felmutatni: egészen biztosan több honfitársukat kaszabolják le, mint amennyit az inkáknak sikerült megölniük. Úgy is kell: spanyol testbe spanyol kardot!… (plus d'informations)