Peter Spufford (1934–2017)

Március óta bele-beleharapgatok ebbe a kötetbe. A napokban feküdtem neki úgy istenigazából, mert már engem is frusztrált, hogy ott terpeszkedik az olvasmánylistámon. Nem arról van szó, hogy rossz könyv volna, sőt. Inkább csak praktikus okok miatt pihentettem ilyen sokáig – ugyanis egyszerűen nem alkalmas arra, hogy az ember magával vigye bárhova. Külcsín tekintetében inkább albumnak tűnik (igaz, szöveggel alaposan megáldott albumnak), a méret, ami miatt külön vonaljegyet kell neki venni a buszon, no meg a fényes lapokon sűrűn elhelyezett apró betűk, amelyek nem könnyítik meg a mozgó járművön való műélvezést. (Meg egyáltalán: sehol nem könnyítik meg a műélvezést.) Ugyanakkor ezek a fényes lapok ágyaznak meg a kiváló képmellékletnek, ami dupla soros igazgyöngy nyaklánc a könyv hattyúnyakán.

Spufford vállalása, hogy elképesztő alapossággal bemutatja a 13. században lezajlott „kereskedelmi forradalmat”, ami csaknem olyan jelentős volt, mint a jobb marketinggel rendelkező ipari forradalom pár száz évvel később – szerencsétlenségére a középkor nem arról volt híres, hogy bőséges forrásokkal látja el a jelenkor történésztársadalmát, szóval viszonylag ismeretlen maradt. Meg aztán időtartam tekintetében ez a forradalom nem tartott olyan sokáig, mint késői unokatestvére, különböző anomáliák miatt (háborúk, pestis, nyersanyaghiány) kénytelen volt a 15. században behúzni a kéziféket, ám addig maradandó nyomot hagyott: megteremtette azokat a gazdasági és kereskedelmi alapokat, amelyekre aztán az ipari forradalom is támaszkodott.


(Megy a serény munka a lübecki kikötőben. Dolgoznak a Hanza fiúk!)

A titok tulajdonképpen – a népsűrűség megnövekedése mellett, ami a potenciális munkaerő megnövekedését is jelenti - a pénz tömeges elterjedése volt. Addig egy átlagos kurtanemes (de egy kevésbé kurta is) leélhetett úgy egy életet, hogy nem látott ércérmét. Ha éhes volt, elvett a jobbágytól egy kiló kenyeret, vagy lőtt egy fácánt, ha pedig akart egy rend új ruhát, csináltatott a faluban valamelyik mesteremberrel, cserébe meg adott neki mondjuk egy öl fát, vagy ami kéznél volt. A pénz viszont lehetővé tette, hogy ez a nemes mobilissé váljon: felmehetett mondjuk a király mellé dísznek, parasztjai nem a terményt küldték utána, hanem annak jóval könnyebben utaztatható ellenértékét. Így aztán kialakultak a királyi udvarok, és ezzel párhuzamosan újra elindulhatott az urbanizáció, a Római Birodalom bukása után először. No most ezek az udvarok nem mellesleg a világ legpotensebb vásárlói közösségeit jelentették, olyan piacot, ami szinte mágnesként vonzott magához minden luxuscikket a drágakövektől a fűszereken át a minőségi textilekig. A városok pedig a kevésbé fancy termékeket szívták magukba: épületfát, olcsó vásznat, gabonát, sót. A kereskedelem pedig élt az alkalommal, és virágba borult. Elképesztő tengeri és szárazföldi úthálózat alakult ki, ami keresztül-kasul behálózta Európát (sőt, azon túl is indákat eresztett), komolyan, mint egy érrendszer, amiben az áru vérként áramlik a test különböző szerveibe. Persze a kereskedelmi vállalkozások befektethető tőkét igényelnek, úgyhogy a pénzvilág is reagált a változásra, létrejött a bankrendszer, megszülettek a váltók, a kölcsönök, sőt, a részvénytársaságok, sosem látott lehetőségeket teremtve a vállalkozó kedvnek.

Mindez mélyreható változásokkal járt. Mindenekelőtt megágyazott annak, amit később Wallerstein „centrum-periféria” viszonynak nevezett: volt az Angliától Németalföldön és Dél-Németországon át Észak-Itáliáig húzódó városiasodott sáv (az ún. „kék banán”), ahol a kereskedelmi profit koncentrálódott. Ezek voltak az iparosodott területek, ahol a magas hozzáadott értékű árucikkek készültek: minőségi textíliák, nemes páncélok, no meg a (ki ne felejtsük!) művészeti alkotások*. És volt Európa többi része, akik az olcsó nyersanyagot szállították mindehhez. Ugyanakkor a rendszernek volt még egy komoly egyensúlyhiánya: Európa ugyanis ekkor még iparilag nem volt elég erős ahhoz, hogy a kontinenst elhagyva is domináns szereplőként jelenjen meg. Neki Ázsiától több dologra volt szüksége (selyemre, fűszerekre, drágakőre), mint Ázsiának tőle, aminek következtében a nemesfémek elkezdtek elcsorogni innen oda. Ez pedig idővel egy olyan arany- és ezüsthiányt okozott, ami közrejátszott a kereskedelmi forradalom drámai belassulásában.

Spufford módszere, hogy ezt az egészet valami dermesztő részletességgel tárja elénk. Kézen fog, és szinte lépésről lépésre vezet végig minket a kereskedelmi útvonalakon Lübecktől Genováig, ott ülünk a hajón, ami a cukornádat Ciprusból Velencére szállítja, a muránói üveget szállító öszvér mellett baktatunk át a Brenner-hágón, northumberland-i szenet pakolunk Newcastle-ben a koggéra, aztán irány Antwerpen, ahol az egészet becseréljük novgorodi mókusprémre – mondjuk. Minden picit is jelentős terméket és szállítási módot végigvesz velünk, mintha félne, ha egyet is kihagy, Szent Péter páros lábbal rúgná ki a történész-mennyországból. És igen, ez az aprólékosság néha fárasztó – de ugyanakkor gyönyörködtet is. Mert olyan közel hozza hozzánk a középkort, hogy érezzük, szagoljuk az egészet. És egyáltalán nem olyan büdös, mint amilyennek gondoltuk.

* Bizony, a művészeti alkotások is árucikkek voltak. Egy németalföldi portrénak vagy egy milánói falikárpitnak ugyanúgy megvolt a maga csereértéke. És nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, a reneszánsz is főleg azért tudott diadalmasan megszületni, mert piaci igény volt rá: akadtak gazdag mecénások, akik megfizették a festőket és a többi ingyenélő művészt. Jó, hát az akkori mecénások van Eycket tartották el, a mieink meg Tóth Gabit és Kovács Ákost. Pici különbség.… (plus d'informations)

Pros: lots of images and maps, so much good information

Cons: dense, took me several weeks to read

The book consists of 8 chapters: The transformation of trade; Courts and consumers; From court to counting house; Helps and hindrances to trade; Trade in manufactured goods; Trade in foodstuffs, raw materials and slaves; Imbalances in trade; and Conclusion: the pattern of trade.

The book on the whole goes into the nitty gritty of all aspects of trade, so if you’re not interested in how long it took for couriers to go from one place to another vs the same route travelled by a 4 wheeled wagon, 2 wheeled wagon, or pack animal, then this isn’t for you.

I found the writing style rather dry and academic at times. At other times it grabbed my interest, even if the section wasn’t on a topic I was particularly interested in. For example, I found the sections of the cost of road maintenance and who was expected to perform and pay for it really interesting.

Each chapter is subdivided, though unless you know where the information you want is located, you may not find it easily. For example, the section on how quickly couriers can travel isn’t in the same chapter as that of wheeled wagons, though the author does put in page numbers at times to help you find complementary information. I tried to return to an interesting paragraph about bridge building done by merchants and experienced some frustration as it wasn’t in any of the sections labelled as being about bridges, but in a section called ‘Commercial pressure for improvement’.

If trade in the middle ages is of particular interest to you than you will learn a lot about it here. If you’re interested in fleshing out a novel, again, there are some real gems though you may find it a bit tiresome locating them.

A few things I learned: some merchants paid innkeepers to store and repack good, then arrange transit to the next inn. Rooms in inns contained several beds separated by curtains and travellers found themselves sharing beds with strangers. Merchants braved passes in the Alps during the winter, even when the passes were dangerous. In some cases merchant houses paid for repairs (and even the building) of bridges if the communities responsible for them neglected them. Cities quickly grew up around fairs, and died out quickly if those fairs moved. Though inns were profitable businesses, hospices (hostels for pilgrims or the poor/hospitals), even when properly run, were not. Slaves were traded by Southern Italians from the 1300s on, and owning them was only illegal if they were Christians (and some, captured in the Balkans, were). The children of slaves were free, so there was no ‘self-perptuating’ market.

Chapter 5 on where and how trade goods were manufactured was very interesting. Each section was fairly short but packed in a ton of information. Chapter 6 on bulk trade items (things like raw wool and grain) was also interesting, talking about which goods were worth transporting and how larger cities needed to import food as the local areas couldn’t support them.

The book has a large number of black and white as well as colour images illustrating medieval processes. These are often later woodcuts, manuscript images or close-ups of the background in paintings where painters added scenes from daily life. There is also a lot of maps so it’s easy to understand the various trade routes and manufacturing centres.

It took a while to read as the information is very dense, but it’s worth the time and effort and you’ll come away knowing a lot more about the interconnectedness of the medieval world.… (plus d'informations)

The title of Peter Spufford's book is a little deceptive, as it is much more than a study of merchants in the Middle Ages. What Peter Spufford has done in this book is to provide an accessible description of the nature and forms of commerce in medieval Europe. This may sound like a dull subject, but in Spufford's hands it is anything but. Demolishing many myths, he demonstrates that the medieval European economy was both highly integrated and increasingly sophisticated, with numerous business innovations (such as marine insurance and the holding company) pioneered during this era. In successive chapters he describes such aspects of the medieval economy as markets, commodities, and trading routes, explaining what was traded, where, and why. It's a fascinating take on an era more often associated with armored knights and peasants, any one that demonstrates that "globalization" is hardly a phenomenon exclusive to our modern era. Simply put, this is a magnificent study, and one that needs to be read by anyone interested in the Middle Ages.… (plus d'informations)