Leif Panduro (1923–1977)

Indeholder "Regalierne", "Den store bandit", "Vi har kun eet liv", "Röslein auf der Heide", "Kaffe og blødt brød på terrassen", "Absurde telefoner", "Den bedste af alle verdener", "Uro i forstæderne", "Men på søndag", "Systemet", "Hvor er min kone", "Ude i forstæderne", "Tur i natten", "Nej, ikke mer!", "Det er farligt at bo i Ringsted", "Tandlæge Palmes sælsomme vinterferie", "Et svin".

"Regalierne" handler om Vilhelm, der er gift med Emmy og har to store børn. Han er også logebror og derfor latterlig uden selv at vide det. En aften kommer han tidligt hjem og smuglytter ved pigens værelse og får nogle sandheder at høre.
"Den store bandit" handler om to turister, der hopper af bussen i en lille landsby og møder både den store bandit og en gendarm. Men det virker nu også turistet.
"Vi har kun eet liv" handler om en ung mand og en ung kvinde, der samles om at lave hanegal og anderap. (Måske er det Leif og Esther Panduro?)
"Röslein auf der Heide" handler om ???
"Kaffe og blødt brød på terrassen" handler om ???
"Absurde telefoner" handler om ???
"Den bedste af alle verdener" handler om ???
"Uro i forstæderne" handler om ???
"Men på søndag" handler om ???
"Systemet" handler om ???
"Hvor er min kone" handler om ???
"Ude i forstæderne" handler om en vinduespudser der pudser andet end vinduer.
"Tur i natten" handler om ???
"Nej, ikke mer!" handler om at EkstraBladet har udbasuneret alle hans frække fantasier for alverden og så er de jo ikke frække mere.
"Det er farligt at bo i Ringsted" handler om ???
"Tandlæge Palmes sælsomme vinterferie" handler om ???
"Et svin" handler om ???

Små øjebliksbilleder af Danmark i nittenhundredehalvfjerdserne.… (plus d'informations)

Danmark, ca 1970
Ingeniøren Daniel D. Balck er specialist i armeret beton. Meget regelret og præcis. Indtil han møder en pige Leila og opdager en anden verden.
Daniels forældre er begge sindssyge. Moderen er spærret ind på et hospital, men det er faderen desværre ikke.
???

Morsomt nok læser jeg denne her samtidig med Dan Turèlls Greatest Hits, hvor han har samme valg som Daniel mellem en pæn tilværelse, hvor det hele er lagt på skinner eller noget vildt, man ikke ved hvad er.… (plus d'informations)

Pedig szeretem ezeket a könyveket – a hetvenes, nyolcvanas évek nyugati (elsősorban skandináv) irodalmát, amiket olyan finoman potyogtatott el itthon a Modern Könyvtár sorozat. Lenyűgöz, hogy mennyire más problémákkal képesek bíbelődni ezek a regények ahhoz képest, ami itthoni szaktársaikat foglalkoztatja – egzisztenciális létkérdések, elfojtások, amolyan édes kis semmiségek, a fogyasztói társadalom elviselhetetlen könnyűségei. Nem azt mondom, hogy mondvacsinált gondok ezek, dehogy is, a maguk kontextusában nagyon is fájdalmasak tudnak lenni, de ezzel együtt ott van mögöttük mindaz, ami azokat a társadalmakat pozitív értelemben megkülönböztette (-teti) ezektől a társadalmaktól. Például ebben a könyvben abból az apropóból, hogy elbeszélőnk tanárember, sok szó esik a dán középiskolák életéről. Szinte látom magam előtt a korszak kádárista iskolaigazgatóit, ahogy olvasván e regényt, beleütköznek a hasist szívó fiatalokba, a diákjaikkal házibuliba járó tanárokba, és az alá-fölérendeltségi viszont tökéletesen nélkülöző iskolavezetési struktúrákba. És akkor gyöngyözni kezd a homlokukon a veríték, ördög és pokol!-t kiáltanak (ami egy vélelmezett ateistánál a felfokozott idegállapot jele), és elmondanak egy hálaimát, amiért a dekadens nyugati elvek még nem szüremkedtek be ide. (Gyanítom, Hoffmann Rózsa nagyjából ugyanezeken a stációkon menne keresztül.) Pedig hát nekem olyan ezt olvasni, mint a lágy nyáresti szellőben fürödni. Minden valós veszélyével együtt egy ilyen nyitott lehetőségeket felkínáló rendszer az én értelmezésemben maga a paradicsom, még ha maga Panduro sem feltétlenül értene velem egyet ebben.

Szóval ez volt a jó. A rossz meg az, hogy ennek ellenére mégsem tudtam örülni ennek a könyvnek. Sajátos módon hamar kialakult egy összebékíthetetlen ellentét aközött, ahogy én el akartam képzelni az elbeszélőt, és aközött, ahogy Panduro megvalósította. Egy olyan középkorú figuráról van szó, aki udvarias távolságtartással kezeli környezetét, számára fajtársai csak egy gigantikus színházi előadás szereplői, ahol ő mint néző van jelen. Extrém hobbija, amit nem akarok elspoilerezni*, szintén ebből a hozzáállásból fakad. Én e percben is halálosan biztos vagyok benne, hogy egy ilyen főhősből a legtöbbet egy hűvös, tárgyilagos elbeszélői tónussal lehetett volna a legtöbbet kihozni, ami szépen bele is simult volna a skandináv minimalizmus prózai hagyományaiba. Panduro viszont valamiféle bizalmaskodó, helyenként kedélyes hangütést preferált, amivel én képtelen voltam kibékülni. Kifejezetten úgy éreztem, hogy el lett szúrva ezzel a sztori. Ennek fényében nem meglepő, hogy amikor a végkifejletben az író elkezdi ide-oda csavargatni a cselekményt, mint a csirke nyakát, az nekem inkább nem tetszett, mint igen. Kis csalódással csuktam be tehát e könyvet, és életemben először sajnáltam, hogy nem vagyok dán írófeleség Koppenhágában, mondjuk 1980-ban. Biztos leülnék az uram mellé, hogy „Ide figyelj, te Leif. Beszéljük csak át ezt az elbeszélői stratégiát!”

* A könyv címéből tulajdonképpen kisakkozható, a fülszöveg meg egyenesen lelövi a poént, ahogy amúgy a végkifejletet is, úgyhogy irgum-burgum, Modern Könyvtár!… (plus d'informations)

Danmark, ca 1975
Dommeren Hans Erling Herzberg har et på overfladen glimrende liv. Hans far er senil og på plejehjem og har en glimrende hukommelse for alt før august 1962 og en lige så manglende evne til at huske noget, der er foregået senere, fx for fem minutter siden. Dommeren bor i Hillerød og er gift med Elise. Han spiller skak med Lise K., hvis mand Herman K. er rejst hjemmefra for at være sammen med en anden mand. Elise har en affære med overlæge Klausen og når hun er sammen med Klausen fantaserer hun om Hans Erling og omvendt. Hun tror også at Hans Erling har en affære med Lise, men de spiller faktisk bare skak. Indtil de en dag gør mere end det. Lise K. bliver belejret af en selv-skabt mand, direktør for Electrofos og stenrig. Dommeren hjælper Lise med at få givet Direktøren et polititilhold. Og på grund af det havner Direktøren i retten og da han genkender Dommeren hopper han op og overfalder Dommeren.

???

Allerede fra starten af bogen får vi at vide at Dommeren begår selvmord ved at tage ud og svømme i farligt vejr. Bogen er farligt knyttet til sin tid, så den er ikke ret interessant at læse på 40 års afstand i tid.… (plus d'informations)