Mirjam Oldenhave
Auteur de Een pittig klasje
A propos de l'auteur
Séries
Œuvres de Mirjam Oldenhave
De levens van Lanya 2 exemplaires
Klassehond! 2 exemplaires
Mees Kees 2 exemplaires
Eine Freundin mit Fäusten 1 exemplaire
De husselrace 1 exemplaire
Het grote Mees Kees doeboek 1 exemplaire
De h van help 1 exemplaire
Étiqueté
Partage des connaissances
- Nom canonique
- Oldenhave, Mirjam
- Date de naissance
- 1960-08-20
- Sexe
- female
- Nationalité
- Nederland
- Lieux de résidence
- Hengelo, Overijssel, Nederland
- Professions
- writer
- Courte biographie
- Blurb: Mirjam Oldenhave (1960) volgde een opleiding tot dramatherapeut, waarna ze toneel- en muziekles ging geven in het speciaal onderwijs. Ze werd in de afgelopen jaren zes keer getipt door de Nederlandse Kinderjury en kreeg in 2000 een Vlag en Wimpel van de Griffeljury voor Donna Lisa. Van Klem! en Belly B. werden schoolmusicals gemaakt. Naast het schrijven speelt Mirjam accordeon in een bandje. Ze maken muziek op feesten of andere speciale gelegenheden. En ze hebben ook een voorstelling die speciaal voor scholen is gemaakt: de Mees Kees show!
Membres
Critiques
Egyik nagy kedvencünk. A sorozatból idáig csak két részt sikerült megszerezni, de izgatottan várom a következőt is. Rigorózus, porosz elveket valló szülőket-pedagógusokat bizonnyal az Őrület süvöltő szelekkel tépázott ormaira lehet üldözni vele, de hát úgy kell nekik. Mert hogy ez a Danny bá', valljuk meg, egy nagy mamlasz. Ha rajta múlik, meglehet, egyik diákja sem fog országos deriválszámítás-versenyen babérokat aratni, de ettől függetlenül annyira cuki jelenség, meg kell zabálni. Gyakorló tanárként ő kapja meg az „eleven osztály”, és a maga alternatív módszerével (amihez képest a Carl Rogers Személyközpontú Óvoda és Általános Iskola kész büntetőszázad) a boldogság csepp szigetévé változtatja. A biológiaóra itt a Kung Fu Panda c. film megtekintését jelenti, a matek meg azt, hogy tippeld meg, hány gumicukrot raktam a markodba. Hogy is mondjam, bizonyára egy pedagógiai szakasszisztens tudna érdemi kifogásokat emelni e gyakorlattal szemben. Ugyanakkor Oldenhave, azt gondolom, komolyan hisz abban, hogy a kölcsönös bizalom meg a szeretet teremti meg azt a közösséget, amiben a gyerek felszabadulhat, és ez még akkor is csodás dolog, ha cserébe hanyagoljuk a memoritereket. Mert ez egy közösségregény, amiben a pedagóguspalánta és osztálya igazi csapattá kovácsolódik, ahol minden egyes csapattag furcsasága értékké nemesül – az okosok éppúgy megtalálják a helyüket, mint a kissé lassúbb felfogásúak, az introvertáltak éppúgy szót kapnak, mint az extrovertáltak. (És az okosok nem lesznek butábbak attól, hogy nem korbáccsal hajtják át őket az iskolarendszeren. Okosságuk a „Danny bá'-módszer” keretein belül is megkapja a teret a kibontakozásra.) Nyilván ez a projekt túl szép ahhoz, hogy teljesen legális legyen – de Danny bá' és cimborái az értetlen, helyenként ellenséges külvilággal szemben is őrzik szeretetrezervátumukat.
(Az osztály fele.)
Amit még ki kell emelni a sorozatból. Az egyik a nyelv. Oldenhave szép, tiszta, cseppet sem izzadságszagú gyereknyelvet talált ki, ami jópofa, de visszafogott, érzelemteli, de nem giccses, és ami a lényeg: baromi hiteles. Elbeszélője, Tobias egy igazi feszengő, küszködő kiskamasz a maga 10-11 évével. Küszködésének oka pedig az apa elvesztése, és az ezzel összefüggő anyai depresszió. Azonban ez – és ez a könyv legnagyobb bravúrja – szépen el van rejtve a történések mögé, szinte pironkodva van megemlítve – mert hát hogy is ne pironkodna egy kiskamasz, ha az érzelmeiről kell beszélnie. Meg arról, hogy az anyukája még arra sem képes, hogy tízórait csomagoljon neki. Inkább hallgat. De mégis: a szerző ezt az elhallgatott tragédiát is képes úgy beletenni a szövegbe, hogy szíven üt minket. De tényleg, szíven. Ahogy Tobias megtalálja az apafigurát (vagy inkább: báty-figurát) Danny bában, és ahogy az reagál rá, az több, mint megható. Kicsit talán félelmetes, bizonyos aspektusból aggályos (pótolhat-e egy tanár egy apát? tudja-e azt a szeretetmennyiséget biztosítani, amit a családnak kéne? szabad-e megpróbálnia? vagy szükségszerűen csalódás egy ilyen kísérlet a való életben?), de szerintem nagyon szép ez a vonal. Olyan komplexitást visz bele a történetbe, amire az ember nemigen számít egy ilyen röpke ifjúságitól. Erre adom meg a kiváló érdemjegyet.… (plus d'informations)
(Az osztály fele.)
Amit még ki kell emelni a sorozatból. Az egyik a nyelv. Oldenhave szép, tiszta, cseppet sem izzadságszagú gyereknyelvet talált ki, ami jópofa, de visszafogott, érzelemteli, de nem giccses, és ami a lényeg: baromi hiteles. Elbeszélője, Tobias egy igazi feszengő, küszködő kiskamasz a maga 10-11 évével. Küszködésének oka pedig az apa elvesztése, és az ezzel összefüggő anyai depresszió. Azonban ez – és ez a könyv legnagyobb bravúrja – szépen el van rejtve a történések mögé, szinte pironkodva van megemlítve – mert hát hogy is ne pironkodna egy kiskamasz, ha az érzelmeiről kell beszélnie. Meg arról, hogy az anyukája még arra sem képes, hogy tízórait csomagoljon neki. Inkább hallgat. De mégis: a szerző ezt az elhallgatott tragédiát is képes úgy beletenni a szövegbe, hogy szíven üt minket. De tényleg, szíven. Ahogy Tobias megtalálja az apafigurát (vagy inkább: báty-figurát) Danny bában, és ahogy az reagál rá, az több, mint megható. Kicsit talán félelmetes, bizonyos aspektusból aggályos (pótolhat-e egy tanár egy apát? tudja-e azt a szeretetmennyiséget biztosítani, amit a családnak kéne? szabad-e megpróbálnia? vagy szükségszerűen csalódás egy ilyen kísérlet a való életben?), de szerintem nagyon szép ez a vonal. Olyan komplexitást visz bele a történetbe, amire az ember nemigen számít egy ilyen röpke ifjúságitól. Erre adom meg a kiváló érdemjegyet.… (plus d'informations)
Mees Kees is een ontzettend geliefd boek onder kinderen. Dit komt vooral omdat de verhalen erg herkenbaar zijn en vol met humor zitten. Het boek is geschikt om voor te lezen (in de klas) maar ook voor kinderen om zelf te lezen. De woorden zijn niet te lastig en het verhaal is goed te volgen.
Het boek is zeker een aanrader. Het is makkelijk in de klas te gebruiken en het is ook nog leuk. Dit boek bestaat uit allemaal korte verhalen, maar deze verhalen hebben allemaal met elkaar te maken. Mees kees: Boedjelink is herkenbaar, want er komen allerlei verhalen in die ook in het echte leven van de leerlingen kunnen gebeuren. Persoonlijk vind ik het ook erg leuk dat er illustraties aanwezig zijn. Het is in begrijpelijke taal uitgelegd en er wordt met humor geschreven. Alleen de namen van de leerlingen kunnen soms wel lastig zijn. Dus voor de leerlingen die moeite hebben met lezen, is dit ook een prima boek. Het boek is geschikt voor leerlingen vanaf groep 5/6.… (plus d'informations)
Prix et récompenses
Vous aimerez peut-être aussi
Auteurs associés
Statistiques
- Œuvres
- 67
- Membres
- 578
- Popularité
- #43,351
- Évaluation
- 3.9
- Critiques
- 45
- ISBN
- 131
- Langues
- 4
Haar vader vind haar teveel verwesteren en huwelijkt haar uit als ze 16 is aan een man in Irak. Lanya loopt weg en verblijft een jaar in allerlei opvanghuizen. Uiteindelijk gaat ze toch weer bij haar ouders wonen en uiteindelijk trouwt ze, op vakantie in Irak met een neef.
De eerste jaren gaat het goed tussen ze, totdat ze een kind, Sumaya, een meisje, krijgt, in Holland, daarna ziet hij, Mamo haar niet meer staan. Na een tweede kind, een jongetje, Miran, zegt zelfs haar moeder dat ze beter naar Holland terug kan gaan. Mamo wil daar ook graag naar toe. Gelooft natuurlijk ook alle jubelverhalen over makkelijk leven en wonen en het land van melk en honing. Lanya gaat, met Sumaya, Ze zal zorgen dat haar man en zoon over kunnen komen. Voor Miran is er ook geen probleem maar voor Mano wel. Uiteindelijk scheiden ze, en blijft Miran in Irak. Hartverscheurend. Het is een heel aardig verhaal, goed geschreven met een mild ook voor de, voor ons onbegrijpelijk manier van leven in zo’n andere cultuur, ook de fijne kanten daarvan worden beschreven. Een enorm verschil met het boek van Lale Gül, die is zo boos dat ze alle nuances verliest.… (plus d'informations)