Jean de Léry (1536–1613)
Auteur de Histoire d'un voyage faict en la terre de Brésil
A propos de l'auteur
Œuvres de Jean de Léry
História de uma viagem feita à terra do Brasil, também chamada América : volume III (2009) 3 exemplaires
Os Índios do Brasil 2 exemplaires
La langue tupi 1 exemplaire
Jean de Léry utazása Brazília földjére 1 exemplaire
Indiens de la renaissance 1 exemplaire
Oeuvres associées
Étiqueté
Partage des connaissances
Membres
Critiques
Vous aimerez peut-être aussi
Auteurs associés
Statistiques
- Œuvres
- 9
- Aussi par
- 1
- Membres
- 157
- Popularité
- #133,743
- Évaluation
- 3.6
- Critiques
- 1
- ISBN
- 16
- Langues
- 3
- Favoris
- 1
Jean de Léry amúgy a XVI. század második felében érkezett néhány kálvinista hitsorsosával a mai Rio de Janeiro vidékére, ahol akkoriban egy francia gyarmatosító-project (mint utóbb kiderült: rövid) kísérlete zajlott. A mi nagy szerencsénkre hamar összekülönbözött a kormányzóval, aki éppen akkor jött rá, hogy mégiscsak katolikus**, úgyhogy elbeszélőnk kénytelen volt tőle biztonságos távolban, a tupinambó indiánok között kibekkelni, amíg elindul a menetrend szerinti járat haza. A mi másik nagy szerencsénk, hogy de Léry valami elképesztően nyitott gondolkodású ürge. Még az olyan eseményeket is eszement tárgyilagossággal írja le, mint amilyen az antropofágia – olyan helyi jelentőségű ügyként kezeli a hadifoglyok roston megsütését és elfogyasztását, mint mondjuk azt, hogy a skótok meg birkaszemet esznek. Persze, ocsmány dolog, mondja, én nem kóstolnám meg, de azért érdekes. Tulajdonképpen a modern kultúrantropológiát előlegzi meg, amikor a bennszülöttek szokásait kvázi egyenértékűként (sőt, helyenként magasabb értékűként) kezeli a francia szokásokkal – ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy hugenottaként alighanem nagyon ki lehetett akadva saját „legkeresztényibb” államára a reformátusok üldözése miatt. Természetesen térítő szándék az van benne, de nem veszi a szívére, hogy a kuncsaftokról leperegnek a jézusi tanok – ő átadta az evangéliumot, a többi már nem az ő felelőssége***. Érdekes volt ezt a könyvet Clastres Az erőszak archeológiája c. tanulmánya után olvasni, nagyon sok mindenben rímelt ugyanis rá: a szomszédos törzsekkel szemben viselt folyamatos háborús állapot**** éppúgy megjelenik benne, mint a bennszülöttek hierarchiát nélkülöző társadalmisága. Amúgy meg kifejezetten szeretetreméltó olvasmány: az embernek kedve volna beállni tupinambónak tőle. Vakáció az örökkévalóságig, plusz a kannibalizmus. Rulez!
* Köztük az egyik legbaróbb újdonsággal, a trópusi viharral. Szívás.
** Ne feledjük, ez a korszak a Szent-Bertalan éj előestéje volt.
*** Harmadik nagy szerencsénk, hogy de Léry nem egy fegyveres kontingenssel a háta mögött látogatott az indiánokhoz, hanem csak néhányadmagával. Ha komoly erőre támaszkodott volna, talán felülkerekedik benne az erőszakos térítő.
**** Paradox módon viszont a tőlük totálisan különböző franciákkal elképesztő barátságosan viselkednek. Talán pont azért, mert nem embernek, inkább félistennek tekintik őket. Vagy mert értékes szövetségest látnak bennük, akit kényeztetni kell. Vagy másért.
… (plus d'informations)