Ferenc Herczeg (1863–1954)

A Bertalan úr feltámadása közel hatvan év óta az első, Magyarországon megjelent válogatott Herczeg Ferenc-novelláskötet. 1943-ban - amikor Herczeg utolsó elbeszélés-gyűjteménye megjelent - Schöpflin Aladár az alábbi szavakkal zárta a nyolcvanéves írót köszöntő tanulmányát: "Pályájában s ennek eredményei között a novella legalábbis egyenrangú szerepet játszik regényeivel és drámai műveivel. Ezt mint nagyon is öntudatos író maga is jól tudja (...) El kell ismerni, legtökéletesebb, művészileg legtisztább ragyogású műveit ebben a nemben írta, ebben találkozott legbensőségesebben a művész a műformával, amely az ő legsajátosabb műformája. S novelláinak javarésze fogja bizonyára életben tartani élete művét."… (plus d'informations)

Ferenc Herczeg, nome di battesimo Franz Herzog, (Versec, 22 settembre 1863 – Budapest, 24 febbraio 1954), è stato uno scrittore ungherese.
Tradizionalista e conservatore, si ri­volse ai gusti e alle idee della borghesia con la sua rivi­sta letteraria Új Idők ("Tempi nuovi"), fondata nel 1895. Ebbe grande notorietà per i suoi romanzi stori­ci (I pagani, 1902; Il corriere della regina, 1909; I sette svevi, 1916; Luna calante, 1922; Bianchi e rossi, 1930; La casa gotica, 1939) e per i suoi drammi: Bisanzio (1904), in cui descrisse le conseguenze del disfacimen­to della classe conservatrice; La volpe azzurra (1917), che si rifà al teatro occidentale d'ispirazione psicologi­ca; Il cavaliere nero (1919); L'ultimo ballo (1932).… (plus d'informations)