Photo de l'auteur
53+ oeuvres 806 utilisateurs 14 critiques 1 Favoris

A propos de l'auteur

Thomas Hylland Eriksen is Professor of Social Anthropology at the University of Oslo.

Œuvres de Thomas Hylland Eriksen

A History of Anthropology (2001) 82 exemplaires
What Is Anthropology? (2003) 48 exemplaires
Globalization: The Key Concepts (2003) 31 exemplaires
Charles Darwin (1997) 18 exemplaires
Egoisme (1999) 15 exemplaires
Engaging Anthropology (2005) 11 exemplaires
Bag fjendebilledet (2001) 4 exemplaires
Flerkulturell forståelse (2001) 3 exemplaires
Sosialantropologiske grunntekster (1996) 3 exemplaires
Frihet (2007) 3 exemplaires
, : (2007) 2 exemplaires
Historia, myt och identitet (1996) 2 exemplaires
Flag, Nation and Symbolism in Europe and America (2007) — Directeur de publication — 2 exemplaires
Syv meninger med livet (2022) 1 exemplaire
Det som står på spill (2012) 1 exemplaire
Antropoloji Tarihi (2010) 1 exemplaire
Samfunn (2010) 1 exemplaire

Oeuvres associées

The Ethnicity Reader: Nationalism, Multiculturalism and Migration (1997) — Contributeur — 23 exemplaires
Donald Duck & co. : de komplette årgangene 1951 del I (1999) — Avant-propos — 8 exemplaires

Étiqueté

Partage des connaissances

Date de naissance
1962
Sexe
male
Nationalité
Norway

Membres

Critiques

Eriksen könyvében az a pláne, hogy hidat teremt az etnikai csoportok vizsgálata, valamint a nacionalizmuskutatás között. Az első ugye az antropológia tárgykörébe tartozik, a második viszont társadalom- ill. politikatudomány, ám ez a kötet képes a két különböző szint között rámutatni a kontinuitásra, egy teljesen új, izgalmas tudományelméleti síkot hozva létre. A szerző alapvető állítása, hogy az etnicitás nem egy adott csoport tulajdonságainak felfejtését jelenti, sőt, egyetlen csoport vizsgálata esetén nincs is értelme etnicitásról beszélni, legfeljebb kultúráról. Az etnicitás csak és kizárólag több csoport egymáshoz való viszonyában értelmezhető – mert egy közösség csak akkor tesz magáról állításokat, ha össze kell hasonlítania magát másokkal. Ezek az állítások persze kötődhetnek saját kultúrájához, de még ez sem feltétel.

Mondok egy példát. Mauritius lakosságának jelentős része (kb. 17 %) muszlim. Kivétel nélkül Indiából érkezett iszlám hitű szerződéses munkások leszármazottai, vagyis valamelyik indiai nyelvjárásban beszéltek valaha – amit többnyire elfelejtettek. Amikor azonban a ’70-es években az olajválság kapcsán az arab államok egyszeriben világpolitikai súlyt kaptak, a mauritiusi muszlimok egyszeriben felfedezték magukban az arab ősöket: az arabot jelölték meg mint az ősök nyelvét, hosszú szakállat növesztettek, fehér ruhában kezdtek járni. Sosem voltak arabok, sem genetikailag, sem kulturálisan – de arabok akartak lenni, és lőn, azok lettek. Megkonstruálták a saját vadiúj etnikai csoportjukat.

Vegyük észre, hogy ez egy üzenet volt részükről: az összes felvett külső jegy (a szakáll és az öltözködés) egy, a társadalom többi részének szóló kijelentés. Hogy ők egy büszke és (akkoriban) trendi népcsoporthoz tartoznak, és mint egy erős arab népközösség részei, olyan forrásokra is joggal pályázhatnak, amelyektől eddig el voltak zárva mind nemzetközi téren, mind saját államukban. (Mert a közösségi identitások közti kapcsolat valamilyen szinten mindig erről szól: a különböző etnikumok küzdelméről az erőforrásokért.) Nyilván volt közös pont a választott identitás és addigi önképük között, mégpedig az iszlám vallás, és ez megkönnyítette az átmenetet. Meglehet, ha magyar identitást akartak volna felvenni, az kevésbé ment volna zökkenőmentesen, pláne mert szerintem két szilvapálinka után már beborulnának a kocsmapult alá. Akármilyen identitást tehát nem választhattak volna – de azért az étlap, amiről szemezgethettek, kínált meglepő választásokat. Mindezzel persze se többet, se kevesebbet nem állítok, mint azt, hogy az etnicitás végtelenül összetett dolog. Hogy is ne lenne az, amikor csoportok közti interakció függvénye, és akár távoli események is hatással lehetnek rá.

Volt idő, mikor egyesek úgy vélték, az etnicitás és a nacionalizmus korának leáldozott. Mások esküsznek rá, hogy még csak most kezdődik a szuverén nemzetállamok kora – és valóban, mintha a politikai porondon utóbbiaknak állna most a zászló. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a nemzeti érzelmű polgármester német pénzből a horvát tengeren dél-amerikai kokaint fogyaszt – hát mi ez, ha nem globalizáció? A vadmagyar miniszterelnök pedig saját ellenzékinek tartott honfitársaival nem kommunikál, viszont távoli országok türkjeivel és kipcsákjaival boldogan elkumiszozgat – hát mi ez, ha nem a nemzetek felettiség dicsőítése a nemzetivel szemben? Szóval alighanem az a helyzet, hogy nem haldoklik sem az etnicitás, sem a globalizáció, egyszerűen olyan új formákat hoznak létre, amelyek eddig nem léteznek. És ezen új formák megértéséhez remek útmutató ez a kötet.
… (plus d'informations)
 
Signalé
Kuszma | Jul 2, 2022 |
Van ebben a könyvben egy megkapó metafora: hogy régen az ember kapott egy kupac lego kockát, mellé egy használati utasítást, és abból felépítette magát. Most meg ugyanúgy megkapja a lego kockákat, csak a használati utasítás elkallódott, és a tenger sok fragmentált információmorzsára (reklámokra, internetes megmondóemberekre, esetleges kósza apai intelmekre, stb.) támaszkodva magának kell kitalálnia, hogy akkor mi is legyen. Megmondom őszintén, szerintem ez izgalmas állapot. Felépíteni önmagam voltaképpen a szabadság, de mint minden szabadság, felelősség. És megértem, hogy valaki nem szereti a felelősséget, szeretné továbbra is, ha mindenféle hagyományok által ránk testált minták jelentenék a mankót az egzisztencia kialakításához. Megértem, mondom, csak azt nem szeretném, ha ebből azt a következtetést vonná le, hogy mindenki másnak is ezekhez a mintákhoz kéne tartania magát.

Amúgy meg engem ki lehet kergetni a világból a „régen-minden-jobb-vót”-monológokkal. Megj.: érdekes, akik az ilyesmiket szajkózzák, többnyire úgy képzelik el magukat, mint holmi arisztokratákat, akik termékeny elmélkedésekkel töltik a szálló perceket, esetleg valami kötetlen, de mindenképpen izgalmas dolgot végeznek el éppen. Pedig valószínűleg inkább lennének röghöz kötött jobbágyok, esetleg rövid életre ítélt munkások egy dickensi szénbányában. Magam is (családi hátteremet tekintve) száz éve vélhetően még arra lettem volna predesztinálva, hogy paradicsomot kapáljak – de ha egyszer nem akarok paradicsomot kapálni! Én ilyen könyveket akarok olvasni, leülni a gép elé, értékelést írni róluk, aztán esetleg beszélgetni az olvasottakról olyanokkal, akik amúgy esetleg 300 kilométerre laknak tőlem. Mindez anélkül az átalakulás nélkül, ami az információs társadalom kifejlésével járt, elképzelhetetlen lenne. Szóval elég nehéz ám engem meggyőzni arról, hogy az információs társadalom rossz. Eriksen pedig leszögezi, nincs efféle célja, egyszerűen csak szeretné felhívni a figyelmet ezeknek az átalakulásoknak a veszélyeire.

Fejtegetéseinek veleje, hogy amióta az idő elszakadt a konkrét cselekvéstől és globálisan mérhetővé vált, kitette magát a veszélynek, hogy fragmentálódjon. A modernitásban exponenciálisan megnövekedett az elérhető információk és lehetőségek száma, részben mert áthidalhatóvá tette a teret a közlekedés és a távközlés robbanásszerű fejlődésével. Ám a bőség zavara: a megnövekedett információmennyiség arra ösztönözte a társadalmat, hogy apró darabokra tördelje az időt, és így behozhatatlan előnyre tettek szert azok az információk, amelyek rövidebb idő alatt voltak befogadhatóak, mint társaik. Ebből szükségszerűen következett, hogy az emberi tudás szélesebb lett ugyan, de végtelenül felületes, és ez aztán gyakorlatilag az élet minden területén éreztette/érezteti hatását.

Hát így, erről szól ez a könyv. Jó volt. Okos, lendületes, szépen felépített és bőségesen meg van hintve mindenféle példákkal – ami azt illeti, legnagyobb hibája az, hogy rendszerint túl sok példával is illusztrálja ugyanazt a folyamatot. Nyilván Eriksen tisztában van azzal, hogy egyetlen általános tendenciát (a „pillanat diktatúráját”) mutatni be egy olyan korszakban, aminek legfőbb tendenciája éppen az, hogy nincs egyetlen tendencia, kockázat. Merthogy korunkban éppenséggel tendenciák zavarba ejtő sokasága közül választhatunk: hallgathatunk akár Marie Kondo-ra, a dalai lámára vagy a Hygge-professzorokra is, esetleg elmehetünk egy félreeső könyvesboltba dolgozni, ezzel pedig kiléphetünk a gyorsuló időből a lassúság honába, a kapitalizmus parkolópályájára. Persze lehet, ez nem igazi kilépés, csak annak látszata, egyéni döntés, ami eltörpül a fő társadalmi áramlatok mellett. De mostanában mintha a kézműves termékek reneszánszát élnénk, és hát nekem a manapság oly divatos, évadokon keresztül építkező televíziós sorozatok (és a gombamód szaporodó, rájuk épülő elméletek) is komplexebbeknek tűnnek, mint ami logikusan következne a korszak szétszórtságából és felületességéből. Ugyanakkor az is igaz, hogy a populista politikai áramlatok mintha éppen ezt a szétszórtságot lovagolnák meg: bár elméletileg a torzult modernitás ellen küzdenek, és a régi jó hagyományokat hoznák vissza, de valójában a modernitás édes gyermekei, és nem lehetnének sikeresek, ha a választópolgár hajlandó volna fél órát eltölteni azzal, hogy végiggondolja kiüresedett kampányszlogenjeik logikáját – illetve a logika hiányát, a szavak mögött tátongó ürességet –, ha nem a pillanat sugalmazására hozna érzelmi (félelmi) döntést, hanem összefüggéseiben megvizsgálva a kérdést bizonyos hosszú távú prioritásokat is figyelembe venne. És ha ennek az az ára, hogy időnként kikapcsoljuk a számítógépet, és egy-két-három-négy-öt órát eltöltünk netabsztinenciában egy jó könyv fölött, akkor én ezt hajlandó vagyok megfizetni. Csak utána beszéljük meg a tapasztalatainkat a facebookon.
… (plus d'informations)
 
Signalé
Kuszma | 3 autres critiques | Jul 2, 2022 |
"Vår kulturella identitet förändras ständigt och det tycks ske i en allt snabbare takt. Träd har rötter - människor fötter. Vilka värden är beständiga och vilka har vi rätt att värna när samhället hyser alltfler människor med olika kulturella värderingar? Finns det några absoluta gränser som ej får överträdas och hur motiverar vi dessa? Är det möjligt att i ett liberalt, arbetskraftsrörligt samhälle samtidigt upprätthålla någon form av nationell identitet?"
 
Signalé
stenbackeskolan | 1 autre critique | Dec 8, 2020 |
After reading [b:What is Anthropology?|824952|What is Anthropology?|Thomas Hylland Eriksen|https://d.gr-assets.com/books/1316133887s/824952.jpg|810715] as an introduction to anthropology, this second book helped me explore social anthropology in more detail. The first three chapters cover the history of anthropology and other general aspects, the remainder covers detailed information about different aspects of social anthropology.

Starting with the individual and going from local organization to society as a whole, all aspects of human interactions are dealt with and plenty of examples keep the information lively and interesting. This is an excellent read once you've covered the basics and want to know more about the wider implications of looking at social anthropology across national and international borders.
… (plus d'informations)
 
Signalé
SerenaYates | Oct 14, 2017 |

Vous aimerez peut-être aussi

Auteurs associés

Statistiques

Œuvres
53
Aussi par
2
Membres
806
Popularité
#31,650
Évaluation
3.8
Critiques
14
ISBN
195
Langues
15
Favoris
1

Tableaux et graphiques