Ivan Cankar (1876–1918)

A landmark, perhaps the landmark, of Slovenian literature and, after all the buildup from everything I read about it, I was quite disappointed. I think some of it is attributable to the translation; done by a professor who is undoubtedly proficient or even fluent but who is clearly not a professional translator. It read clearly but had no…verve, no style. It often felt as if he were striving for accuracy at the expense of everything else. All that said, I didn’t care for the story or the way it was told. Kačur, a young and overly idealistic schoolteacher, moves from one far-flung town to another and is routinely disappointed by the scorn, distrust, and ridicule he receives—not only from the ordinary people but from the educated class as well. The damning picture Cankar paints of local political and religious leaders loses much of its power, though, because his protagonist is a “self-centered, masochistic, self-righteous young man whose lack of common sense and compassion dooms him to an ineffective and unhappy life.” [from Goodreads] Still, it is not hard to imagine that this portrayal of society’s power to isolate people must have a huge impact when published in 1907, but this version (translated in 2009) failed to impress.… (plus d'informations)

Újra és újra megdöbbent, hogy ezek a közép-európai, XX. század eleji regények mennyire hasonló jegyeket mutatnak. Ha az Egy idealista élete című könyv főszereplőjét nem Martin Kacurnak, hanem mondjuk Daru Marcinak hívnák, simán el lehetne adni Móricz-regénynek is, mégpedig nem is akármilyen Móricz-regénynek.

Van ez a Martin nevű tanító (az idealista, ha valaki nem jött volna rá), aki történetünk elején telve tettvággyal Mezőhátra, a szlovén kisvárosba kerül. Cankar már az első oldalakon útjába penderít egy öreg doktort, aki (mint a görög drámák jósfigurái) rögvest prófétál neki egy magvasat az óvatlan idealisták sorsáról*. Szavainak súlyát növeli, hogy egykor ő is idealista volt, ám a szép eszméknek mára csak a hamvai maradtak meg – és a szép eszmék hamva a cinizmus, mint tudjuk**. Az orvos figurájának behozása jó húzás az írótól, mert megmutatja, milyen utak várják Martin Kacurt, és egyben előjelzik, miféle hibákat fog elkövetni. Mert a szlovén sár persze (mint ahogy az alföldi, vagy tótországi sár is) húzza, húzza le szegény tanítót***, egészen addig, amíg…

Nem túl meglepő módon a végkifejlet kevés jót tartogat. A korszak irodalma valahogy nem volt oda a happy endért, mert a szívmelengető regényzárlat megnyugtatja az olvasót, viszont ezek a szociálisan érzékeny írók nem megnyugtatni, hanem felrázni akartak: hogy az olvasói nyugtalanság és bűntudat aktivitásba csapjon át. Ennek értelmében Cankar is amúgy zolásan két vállra fekteti emberét, de ezeken a korlátokon belül ezt olyan szellemesen, eredetien és megrázóan teszi, hogy kiérdemelte nálam a vastapsot.

(A kötet háromnegyedét az Egy idealista élete c. kisregény teszi ki. Ezen felül akad még benne 5 rövidke novella: dühös vagy együtt érző protest songok, nem rosszak, de semmi különös.)

* "Vannak őrültek, akik rombolnak és gyilkolnak, persze ez is helytelen. A másik végletet pedig az idealisták jelentik, akik szeretetükkel traktálják az emberiséget. Az egyetlen, amit elérhetnek tébolyukkal, hogy ürügyet szolgáltatnak és falaznak a sarlatánoknak, akik a megszállott idealista álarca mögé bújva könnyebben orozhatják el a pénzt és a dicsőséget…"
** Vagy nem tudjuk, de ez olyan szép giccses Oscar Wilde-os mondat, hogy meghagyom.
*** Bezzeg ha tudott volna interneten csevegni a falvakban szétszórt eszmetársaival, talán az ő sorsa is másképp alakult volna…… (plus d'informations)